Egy jó döntés akár 15- 20%-kal is csökkentheti az energiaszámlát

A KKV-k tudatos energiabeszerzését elősegítő cikksorozatunk záró elemeként egy szakértőt kérdeztünk meg a hazai energiapiac érettségéről, a verseny erősségéről, az árakat befolyásoló legfontosabb tényezőkről, illetve hogy milyen lehetőségei vannak a cégeknek az alacsonyabb energiaköltségek elérésre. A Portolio Németh Adrienne-nel, a GDF SUEZ tömeges értékesítési üzletág vezetőjével beszélgetett.

Portfolio: Mennyire erős a verseny a hazai energiapiacon?

Egy jó döntés akár 15- 20%-kal is csökkentheti az energiaszámlát

Németh Adrienne: Kereskedelmi szempontból arról tudok beszámolni, hogy évről évre erősödő versenyt tapasztalunk. Új szereplők jelentek meg, egyre több cég igyekszik komplex szolgáltatást nyújtani a fogyasztók számára, és komoly árcsökkenés ment végbe, amelyből a hazai gazdaság szereplői egyértelműen profitálnak.

Itt azonban fontos tisztázni, hogy a hazai energiapiac egy markáns szabályozási törésvonal mentén két részre osztható. Az egyik a továbbra is kiemelt árszabályozási felügyelet álló ún. egyetemes szolgáltatás. Ez a szegmens, amely alapvetően a lakossági kört és a mikrovállalkozásokat fedi, és amelyre az elmúlt időszakban lezajlott rezsicsökkentés is vonatkozott. Ebben a szegmensben igen csekély kereskedői aktivitás mutatkozik, hiszen a mesterségesen csökkentett tarifáknál nehéz kedvezőbb ajánlatokat kínálni, főként, ha számításba vesszük az egyéb adminisztratív terheket és a felmerülő egyéb kockázatokat, amelyek erre a szegmensre jellemzőek.

A verseny a szabadpiacon, vagyis az egyetemes szolgáltatáson kívül álló területeken zajlik. Ez a szegmens egyébként még mindig a gáz- mind a villamosenergia-piac nagyobb szeletét teszi ki. Itt találhatók a vállalkozások, a KKV-k, a termelő és iparvállalatok. Itt már mindenki olyan áron vételez, amilyet ki tud alkudni magának, vagyis itt alapvetően a piaci folyamatok határozzák meg az árakat. Persze a szabályozásnak itt is lényeges szerepe van, hiszen a végfogyasztói árak közel 40%-a alapvetően olyan hatósági áras elemekből adódik, mint a szállítás, elosztás és tárolás díja (a rendszerhasználati díjak: RHD-díjak) vagy az adók.

P.: Hasonló méretű a verseny az áram és a gázpiacon?

N. A.: A verseny mindkét termék esetében nagy. A villamosenergia-piacon kicsivel több kereskedő van jelen, de a földgázpiacon is közel egy tucat kereskedő keresi a fogyasztókat, ami egy ekkora piacon igen jelentős szám. Egyre inkább megfigyelhető trend az is, hogy a korábban csak egy energiahordozót forgalmazó kereskedők belépnek a másik területre is. Sok olyan fogyasztó van, akik számára kényelmesebb megoldást jelent, ha csak egy kereskedővel kell szerződniük, így ezt a komplex szolgáltatást is a verseny, a piaci igények hívták életre.

A villamosenergia-piac nagykereskedelmi része érettebb mind a földgázé, itt már évek óta szépen fejlődő hazai tőzsde is üzemel. Az árampiac esetében jobbak az infrastrukturális adottságok, de a földgázpiacon is mutatkozik némi előrelépés. Új összekötő vezetéket adnak át lassan Szlovákiával, illetve vannak olyan kilátások, hogy egy új nemzetközi vezeték is keresztülmegy majd az országon, amelyek mind a kínálati oldalt szélesíthetik és színesíthetik a jövőben.

P.: De e mellett az elmúlt években folyamatosan csökkent az ország energiafelhasználása.

N. A.: Így van, mind a villamos energia, mind a földgáz tekintetében országos szinten csökkenő volumeneket tapasztalunk. A földgáznál például a válság előtt közel 14 milliárd köbméteres fogyasztást mutatott Magyarország, ami mostanra kb. 9 milliárd köbméterre csökkent. Érezhetően összement a "torta", ami a piaci szereplőket még hatékonyabb működésre és erősebb versenyre kényszeríti. Részben ennek köszönhető az is, hogy az energiakereskedők már az egyre kisebb fogyasztással bíró szegmensekben is komoly aktivitást mutatnak, és az elmúlt időszakban már a KKV-k körében is nagyon aktív értékesítési tevékenységet folytatnak.

P.: Kereskedőként hogyan szegmentáljátok a gázfogyasztókat?

N. A.: Alapvetően a fogyasztási igény szerint, amelyben kiemelt szerepet kap a mérőóra névleges teljesítménye, illetve a kapacitásigény. KKV-k körébe azokat a fogyasztókat értjük, amelyek 20 és 100 m3/h közötti mérőórával rendelkeznek. 100 és 500 m3/h tartoznak a nagyobb, vállalati fogyasztók, és 500 m3/h felett pedig már ipari fogyasztókról beszélünk. Míg a KKV-k esetében alapvetően a mérőóra kapacitása számít, addig a 100 m3/h feletti szegmensben már a lekötendő kapacitásigény az egyik legfőbb tényező.

A földgáznál a tárolási képességnek köszönhetően a gázkereskedőknek nagyobb terük van az optimalizálásra, így a portfólió-menedzsmentből eredő megtakarítások a fogyasztóknál is jelentkezhetnek. Vagyis a korábban tárgyalt rendszerhasználati díjaknál van lehetősége a lefelé történő eltérésre, amivel megint csak jobb ajánlatot lehet tenni a fogyasztók számára. Az árampiacon nincs ilyen lehetőség, így ott az RHD-díjakat egyenes tovább számlázzák a kereskedők.

P.: Hogyan alakultak az árak az elmúlt időszakban?

N. A.: Érdemi áresésről lehet beszámolni, így fogyasztói szempontból jelenleg mindenképpen kedvező időszakról van szó. Ehhez persze az is kell, hogy a fogyasztók is tudatosan keressék a lehetőségeket. A fogyasztóknak ezért érdemes élniük a szabadpiac nyújtotta lehetőségekkel, és versenyre hívniuk az energiakereskedőket.

Mindenképpen érdemes több ajánlatot bekérni. Ehhez alapvetően nem kell más, mint ismerni a saját fogyasztásunkat, illetve a mérő nagyságát , vagy a lekötött kapacitást. Több ajánlat bekérése utána már minden cég világosan láthatja, hogy milyenek a piaci viszonyok, milyen lehetőségek vannak a céges rezsiköltségek mérséklésére. Itt persze lényeges, hogy azonos szempontok mellett kérjék be az ajánlatokat a fogyasztók, mert máskülönben könnyen a körte és alma összehasonlításának problematikájába keveredhetnek.

P.: Mennyire egyszerű most egy kereskedőváltás? Korábban lehetett hallani ezzel kapcsolatban fogyasztói panaszokat, illetve voltak szabályozási bizonytalanságok is.

N. A.: Egy viszonylag fiatal rendszerről van szó, tehát valóban volt egy tanulási folyamat, de mostanra már alapvetően zökkenőmenetesen mennek a kereskedőváltások. Persze vannak tipikus buktatók, de ha ezekre odafigyel az ember, akkor minden rendben zajlik. Ilyenek lehetnek például, ha a fogyasztónak tartozása áll még fenn a korábbi szolgáltatójával szemben, illetve, amikor a fogyasztó pontatlan adatokat ad meg, de gyakran találkozunk olyan esetekkel is, amikor a fogyasztók nem ismerik a meglévő szerződéseiket, és így például nem tudnak arról, hogy abban bizonyos hűségidő jellegű pontok is szerepelnek. Ez utóbbi a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a szerződésbe a fogyasztónak 45 vagy 60 nappal a szerződés lejárta, fordulónapja előtt jeleznie kell a váltási igényt. Itt egyébként találkoztunk már olyan szerződésekkel is, amelyekben féléves hűségidő volt meghatározva. A hatályos jogszabályok 30 napot határoznak meg a kereskedőváltásra, vagyis amennyiben nincs hűségidő a meglévő szerződésben, akkor a fogyasztónak ennyivel előtte kell elindítani a kereskedőváltás folyamatát.

P.: Mennyire bonyolult adminisztrációs feladatot jelent ez a fogyasztók számára?

N. A.: Az attól függ, hogy a fogyasztó maga kívánja intézni a papírmunkát, vagy megbízza ezzel a feladattal az új kereskedőjét. Mi a GDF SUEZ-nél többnyire az utóbbit szoktuk ajánlani, hiszen a kereskedőink komoly tapasztalattal rendelkeznek ezen a területen, megvannak a kiépített rendszereink, így jóval kisebbek a hibázási lehetőségek. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy minél több fogyasztót szolgálhassunk ki, így mindent megteszünk annak érdekében, hogy az új partnereinket segítsük az átállásban.

P.: Mennyire élnek a hazai vállalkozások a szabadpiacban rejlő lehetőségekkel, e tekintetben mennyire nevezhető érettnek a piac?

N. A.: A nagyobb cégeknél, fogyasztóknál a legtöbb esetben már felkészült tárgyalópartnerekkel találkoznak a kereskedőink, de a KKV-szegmensben még van helye az edukációnak, a tudatosság erősítésének. Fontos, hogy a kisebb vállalkozások vezetői is foglalkozzanak ezzel a területtel, mert csak így van lehetőségük a költségeik csökkentésre, a versenyképességük erősítésére. Mi is természetesen több csatornán keresztül igyekszünk elérni ezeket a fogyasztókat, de azért ebben a szegmensben nagyszámú cég található, így fontos, hogy a fogyasztók maguktól is keressék a lehetőségeiket, mivel akár 15- 20 % költségcsökkentést is jelenthet ez számukra.

P.: Az ár az egyedüli szempont a hazai energiapiacon?

N. A.: Több éves értékesítési tapasztalatom alapján röviden azt tudom mondani, hogy igen. A hazai fogyasztók rendkívül költségérzékenyek. E mellett persze a piac érésével párhuzamosan megfigyelhetők olyan tendenciák is, hogy egyes fogyasztók már a szolgáltatási csomag egészét nézik, értem ez alatt például a fizetési határidőket, a korábban tárgyalt hűségidőt, bizonyos mennyiségi toleranciasávokat vagy például hogy az adott energiakereskedő milyen ügyfélszolgálati, kapcsolattartási megoldásokat kínál. Az ár az első, de a verseny hatására már az egyéb minőségi kritériumok, kísérő szolgáltatások is megjelennek, amelyek tovább javítják a szolgáltatás minőségét a fogyasztók számára.