Keresés űrlap

Egykulcsos megoldások egy kézből
Több ezer elektronikus aukció, árlejtés tapasztalata
Szakértőink évtizedes beszerzési tapasztalatai
Sourcing siker garancia
Benchmarking, avagy az információ hatalma
Élmény alapú közbeszerzés
Több mint 3000 ügyfél
Éves szinten 1500 beszerzési projekt
Csoportos energia beszerzések
Mérhető és kézzelfogható megtakarítások
Többszörös befektetett arányos megtérülések (ROI)

Referenciáink

Eredményeink

Beszerzési érték: 423 Mrd Ft
Projektek száma: 8693 db
Ügyfelek száma: >4000
Villamos energia: 8675 GWh
Földgáz energia: 2072 Mio m3
Elért meg- takarítás: 41 Mrd Ft

Jelenlegi hely

Élménybeszámoló - Klein Dávid már az alaptáborban (4800 m)

Klein Dávid már az alaptáborban (4800 m)Klein Dávid már az alaptáborban (4800 m)

 

A mai napon megérkezett Dávidtól a Sourcing Manaslu Expedicíó élménybeszámolója is, amiben Dávid az elmúlt napok izgalmas és színes eseményeiről számol be:

9/4 

„A reggelinél négyen ülünk, álmos ábrázattal. Pemba Sherpát Iswari küldte, hogy rám vigyázzon az alaptáborig, Dawa pedig a 7Summits-nak dolgozik és egy ausztrál srácot kísér. A reggelit kb. 8-ig húzzuk, aztán nyomás! Egy órát bírom, hogy Pemba ötpercenként megkérdezi, hogy minden OK-e. Közben próbálok elmerülni a tájban, ami tényleg lélegzetelállító. A harmadik 30 méteres vízesés után - ezek rendszerint zölddel dúsan benőtt meredek sziklafalakat hasítanak ketté - kezdek hozzászokni Csodaországhoz. Néhány öklömnyi pillangó trafál majdnem telibe, gyanúsan kövér, színes gyíkok rohannak fejvesztve a kövek közé, a susogó bambuszerdő felett pedig mindenfele párapamacsok lengedeznek. 

Úgy döntök, magamban szeretném élvezni a látványt, ezért kilépek kicsit. Három órával később Darapaniban vagyok, 1960 méteren. A többiek itt akartak aludni, de csak dél múlt és akklimatizációs szempontból is jobb lenne pár száz méterrel feljebb. Nekivetkőzök, lefekszem pihenni és zenét hallgatok. Két órával később befut Pemba. Nem túl lelkes az ötletemtől, de elindulunk. Tíz perccel később - az ellenőrző pontnál - megállapodunk, hogy előre megyek. A 2250 méteren fekvő Tilchét 40 perc alatt érem el (2 óra helyett). Elégedett vagyok. Ezt a helyet is mintha egy képeskönyvből vágták volna ki. A vacsorát (dal-bat: azaz lencsés rizs, a változatosság kedvéért) a fogadóssal fogyasztom el, gyertyafénynél. 

9/5 

Szép nap volt a mai... Ma hagytam magam mögött a párás erdőket, hogy végül, az út utolsó 1,5 órájában, klasszikus magaslati legelőkre, sziklás-füves fennsíkokra érkezzek. A környezet ma sem okozott csalódást: nagyon érdekes volt figyelni, ahogy a táj átöltözik, levetkőzik és a korábbi, élettel teli szépség helyébe egy letisztultabb, vadabb báj lép. A sebes folyású, tiszta patakok közét harsány zöld legelők ékesítik. Ezeken ma már nem csak apró termetű, ősi jegyeket - lábukon zebracsíkokat, hátukon szíj szerű sávot - viselő lovacskák, de busa jakok is legelésznek. Az éjszakát Bimtang egy egyszerű, kedves fogadójában töltöm, 3720 méteren, a Bimtang-gleccser bal partján. (Ez a gleccser táplálja a Dud Kholát - a Tej-folyót, amit eddigre már számtalanszor kereszteztem rozoga fa, vagy látványos kábel függőhidakon.) 

9/6 

Jó hosszú napom volt... Reggel persze éreztem a magasságot, kedvetlenül piszkáltam a tibeti kenyeret és a krumplis, zöldséges lepényt... Ma 3720-ról fel kell kutyagolnom 5100-ra - ez lesz a Larke-hágó - majd leereszkedni 3690-re. A táv csupán 18 km lesz, de a szintkülönbség komoly, pláne most, amikor még nem vagyok akklimatizálódva. 

Szerencsére minden fennakadás nélkül, egyenletes, lassú tempóba felkapaszkodom a hágóig. Izgi, ahogy a táj újból vált: Ez már nem magaslati legelő-idill. Itt már érzem a bőrömön a gleccserek leheletét (és néha látom is őket) a csupasz sziklák pedig szigorúan figyelik minden mozdulatomat. A hágó után hosszan-hosszan ereszkedem, keleti irányba először morénákon, majd legelőkön, hegyoldalakba kapaszkodó ösvényeken a Budhi Gandaki Nadi folyó völgye felé. Délután 4 körül érem el - a folyót és Samdó falut - és lássatok csodát: 3690 méteren vagyok, kb. abban a magasságban, ahonnan reggel indultam... 

9/7 

Próbálok bealudni, de nem megy. 7-kor már a zsákomat pakolom, 8:30-kor már táplálkozom. Ekkor "ébreszt" az órám... Samagongig kb. 150 métert veszítek. A kényelmes ösvény néha közelebb, néha távolabb, a hegyoldalban követi a Budhi Gandaki Nadi folyót. Samagong már nagyon civilizált nepáli hegyi falucska, még villanyvezetéket is látok. 10 után indulok tovább. Egy fél órát keresgélem a széles útról először nyugati, majd nyugat-délnyugati irányba leágazó ösvényt, ami felvisz majd az alaptáborba. Az irány és a völgy egyértelmű, csak a számtalan pásztorcsapás közül kell választanom. Végül elkötelezem magam és 5-10 perc után egyértelműen látszik is, hogy jól választottam. (Van az ösvényen friss öszvér kaka...) A 4800 méteren kialakított alaptáborig bő 2,5 óra alatt kaptatok fel. Kényelmes helyünk van, a délután maradék része a hordóimmal átélt boldog viszontlátással, pakolással, sátorállítással tellik. 

9/8 

Gyönyörű napfényes pihenő nap BC-ben. Az éjszaka persze nyögdécselős volt, még érzem a magasságot rendesen, de azért munkaképes vagyok. Jó hír: minden cuccom megvan. Rossz: a napelemes töltés nagyon esetleges, amit leginkább a műholdas e-mail-hez szükséges laptop szenved majd meg. "Fürdök" (azaz kapok egy lavór vizet a konyhától), ellenőrzöm a hegymászó cuccaimat, összerakom a jégszerszámom (meg is köszörülöm, bár itt ez erős túlzásnak hat, hisz a lejtők dőlésszöge enyhe), szponzoros fotókat csinálok (ez elég mókás, mivel a hordóra rakott gép és a zászlók között futkosok, versenyezve az önkioldóval), igyekszem feltölteni, amit lehet. Délután három fele felszaladok 5100 méterre, az úgynevezett "Hágóvas Ponthoz". (Mivel mindenki itt hagyja a hágóvasát, hisz csak innentől felfelé kell.) A kondim elfogadható, bár természetesen érzem, hogy csak tegnap érkeztem... 

A puja szertartásunk 10-én lesz (feljön egy láma a völgyből), ami pont jó: holnap felmegyek, felviszek egy sátrat, körülnézek és estére visszatérek. 10-én puja és pihenés, majd 11-én fent alhatok már a hegyen. (Addig nem szabad az alaptábor felett aludni, amíg a hegy engedélyét nem kértük erre és a láma meg nem áldotta az expedíciót.) 

9/9 

5:30-ra állítottam be az órát, de 5:00-kor már fent vagyok. (Kicsit izgulok: van valami jelentős és magasztos és ijesztő abban, amikor először lépek a Hegyre...) 6:00-kor mechanikusan felfalom a reggelit. (A korai időpont miatt a reggeli még bizonytalankodik: hol lesz a legjobb neki?) Viszont főzök egy rendes kávét (köszönöm Adam's Café!) ami talpra is állít. Az igazság az, hogy a mai nap kicsit hazardírozok: a csomag, amit összeállítottam, valószínűleg a legnagyobb, amit az egész expedíció során fölfelé menetben szállítok majd. Az egyetlen tisztességes sátram (Zajo), hószögek, bambusz, jó adag élelem és gáz, főző, stb. Az egyes tábor felett már csak egy egyfalú bivak sátrat használok majd. Ha sikerül a motyóval elérnem az egyes tábort, akkor komoly harci tett, ha nem, akkor jól összekavarom a tervemet. 

6:30-kor szándékosan lassan kezdek. A hátizsák egykedvűen imbolyog felettem. Kicsit elkedvetlenítő érzés, amikor bő húsz perccel az indulás után visszanézek, és még éppen csak elhagytam a tábort... De emlékeztetem magam, hogy az enyém az egész nap, nem szabad kikészítenem magam. 7:30-ra érem el a Hágóvas Pontot. Pihenek, iszom, elmajszolom az egyik utolsó almámat (még Samagongból van...), felveszem a beülőt, a hágóvasat, aztán nyomás felfelé. Az elmúlt időszakban nem volt havazás és meleg volt az idő, így a gleccserhasadékok nyitva vannak, nem rejtőzködnek alattomosan. Russelék (a legnagyobb kereskedelmi expedíció) azért - biztos, ami biztos - végiggurítottak a hegyen (ha jól hallottam, mostanra a 2. táborig) egy madzagot. 

Óránként állok meg, fegyelmezetten kenegetem az orrom, a szám, beosztva, de rendszeresen iszom (nem hoztam fel elegendő folyadékot), 10 óra körül elérem az "alsó egyest". Ugyanis két egyes tábort alakítottak ki a többiek. Az alsó is hívogató, de rádió árnyékban van. (A szakáccsal néha próbálkozunk...) Inkább felmegyek a felső táborhelyre. Fantasztikus kilátás. Találkozom egy magyar származású osztrák mászóval és a francia haverjával. Ők is tábort állítanak pont. Én persze nem hoztam fel csákányt (a mászáshoz jobb volt a bot), így halkan káromkodva kapirgálom a hólapáttal a fagyott hegyoldalt. Egy óra múlva áll a sátram. (És juszt se kértem el a csákányukat... Gyerekes vagyok...) Elég csinosra sikerült. Lefelé szinte végig szaladok, ugrálom át a hasadékokat. Egyre már BC-ben vár az ebéd. Holnap lesz az áldó szertartásunk (jön a láma), ami pont jó, hisz egy nap pihenés kell is. Ha az időjárás engedi majd, 11-én alszom fent először.” 

 

Klein Dávid – magashegyi expedíciós hegymászó