Lépni kell a gáztárolócégnek

A piaci trendek feladták a leckét a Magyar Földgáztároló (MFGT) Zrt-nek. A fő gond az, hogy az ország és Európa csökkenő gázfelhasználása miatt egyre kisebb a tárolás iránti igény. 2013-ban a hazai elsődleges energia-felhasználása 991 petajoule (PJ) volt a 2004-es 1088 PJ után, az idén pedig már csak 959 PJ-re várható a Mavir adatai szerint.

A tavalyi energiamennyiségből 349 PJ származott gázból, az utóbbiból pedig 253 PJ érkezett külföldről. Ráadásul 2014-ben fizikailag kevesebb gázt lehetett behozni az átlagosnál olcsóbb, nyugati gázforrásokból, mert a nagyobb szereplők lefoglalták az importot lehetővé tévő kapacitásokat. Így a felhasználók és a kereskedők kevésbé tudták kihasználni azt a lehetőséget, hogy a nyáron bespájzolnak a tárolókba az olcsóbb áruból, télen pedig kevesebbet vesznek a szezonális okokból drágább termékből. Bár az utóbbi években ez a spread beszűkült, épp az idén javult a helyzet, minderről Kriston Ákos, az MFGT vezérigazgató-helyettese beszélt a GTTSZ gázbiztonsági rendezvényén.

A tárolókapacitások iránti keresletet az is csökkenti, illetve nehezíti az igények előrejelzését, hogy mostanra a tárolói hosszú távú szerződések kifutottak. Gond továbbá a magas szállítási költség, mert emiatt csökkenhet a térségek közötti gázárkülönbözeten nyerhető haszon. Igaz, a szabályozás idei módosításának köszönhetően július 1-től csökkentek a gázinfrastruktúra igénybevételének költségei.

A kínálativá vált gáztárolási piacon elsősorban a rugalmasság terén erősödött fel a verseny az ügyfelek minél jobb és olcsóbb kiszolgálásáért. A kereskedők már nem egyszerűen gázt kínálnak, hanem olyan csomagot, amely lefedi és így optimalizálhatja a gázhoz kapcsolódó értéklánc egészét, vagy majdnem egészét, bevonva például a gáztőzsdék és a tárolók adta lehetőségeket. Ennek eredményeként már olyan hazai kereskedők is tároltatnak külföldön, amelyek egyébként itthon is tudnának.

E versenybe beszállt az MFGT is, kihasználva, hogy négy létesítménye van, és ezeket már egyesített tároló-koncepció szerint üzemelteti. Így például azonos időszakra vállalhat ki- és betárolást is, a tevékenységet pedig műszakilag és pénzügyileg is optimalizálhatja, hiszen az ügyfelének mindegy, hogy a gázát a társaság mely létesítményben tárolja, illetve, melyikből adja ki. Az MFGT 2009-ben szerzett közvámraktári engedélye eredetileg csak a zsanai telephelyre vonatkozott, az idén már az egyesített tárolóra.

A tároló egyesítésre alapozva az MFGT új, igényre szabott termékekkel is megjelenhetett. Kriston Ákos ez utóbbiak között sorolta fel a standard termék csúcskapacitásnál is magasabb kapacitás felkínálását, a gázkölcsön-, a gyorsindítású- és az opciós terméket, továbbá a nem letörő (mindig elérhető) kapacitást, végül a profitmegosztást. Mindezzel a vezérigazgató-helyettes szerint a cég lényegében rugalmasságot, ároptimalizálást és ellátásbiztonságot ajánl. Gázt viszont továbbra sem, mert nincs - és mint tárolói engedélyesnek, nem is lehet - gázkereskedelmi engedélye.

Gond viszont, hogy egyes hazai tárolókba betárolt gáz szén-dioxid és kénhidrogéntartalma viszonylag magas, ami rontja a párnagáz minőségét. Ez egyébként belefér a jelenlegi hazai szabványba. Az MFGT és az MMBF keresi a minőségjavítás módját.

Tárolási igények, külföldről

Az ország teljes, 6,5 milliárd köbméternyi kapacitása jó alap a térségi gázközponti szerep kialakításához. Magyarországi tárolásra van igény Romániából, Horvátországból és Szlovákiából is Kriston Ákos tájékoztatása szerint, de ezek egyelőre nem elégíthetők ki, mert még egyes helyeken fejleszteni a szállítási infrastruktúrát, és nem kedvezőek a szállítás infrastruktúra díjai sem. Ez utóbbit az FGSZ részéről Miklós László a rendezvényen cáfolta, mondván e tarifák a végső árnak nagyjából az egy százalékát teszik ki.