Keresés űrlap

Egykulcsos megoldások egy kézből
Több ezer elektronikus aukció, árlejtés tapasztalata
Szakértőink évtizedes beszerzési tapasztalatai
Sourcing siker garancia
Benchmarking, avagy az információ hatalma
Élmény alapú közbeszerzés
Több mint 3000 ügyfél
Éves szinten 1500 beszerzési projekt
Csoportos energia beszerzések
Mérhető és kézzelfogható megtakarítások
Többszörös befektetett arányos megtérülések (ROI)

Referenciáink

Eredményeink

Beszerzési érték: 490 Mrd Ft
Projektek száma: 9075 db
Ügyfelek száma: >4500
Villamos energia: 11350 GWh
Földgáz energia: 2340 Mio m3
Elért meg- takarítás: 47 Mrd Ft

Adatkezelési tájékoztató

Jelenlegi hely

Levágott lófejjel ébredtek az energiacégek

Nem ismerhetik el indokolt költségként a hálózati veszteséget a gázcégek, derült ki a szerdai közlönyből. Ez iparági szinten akár 13 milliárd forintos mínuszt is okozhat évente. Ilyen feltételek mellett többen úgy dönthetnek, inkább átadják a céget az államnak, vélhetőleg ez is volt a cél.

Ez már nem a rezsicsökkentés része, hanem a gázelosztó cégek államosításának előkészítése - így kommentálta az Energiahivatal szerdai húzását több Index által megkérdezett energiacég. A Magyar Közlönyben megjelent új szabályok szerint a cégek "indokolt árbevétel-igényének" a jövőben nem lehet része az úgynevezett hálózati és mérési különbözet (HMK). Ez nagy pofon a társaságoknak, a HMK ugyanis az árban elismerhető indokolt költségek 10-20 százalékát adja.

Mi is ez a HMK?

A HMK többféle, a gázszállítással összefüggő veszteség gyűjtőneve, ide számítanak a gázlopásoktól kezdve a mérőórák pontatlansága miatti veszteségeken át a szivárgásokig mindenfélét, egyes becslések szerint iparági szinten ez évente néhány százalékos veszteséget, pár százmillió köbméter gázt jelent.

Ezeknek a veszteségeknek egy része eddig beépült a fogyasztói árba, vagyis aki gázt használt, fizetett azért, mert a gáz itt-ott szökik, ellopják, az órák pontatlanok stb. Hogy pontosan mi milyen mértékben tekinthető indokolt költségnek, azt az Energiahivatal határozta meg, alapos költségfelülvizsgálat után. Most a hivatal kimondta, a cégek jogos árbevétel-igényének nem lehet része a HMK, ezeket a veszteségeket nem ismerhetik el az árban. Így pedig jelentősen csökkenteni lehet az elosztói díjakat, ráadásul nem csak a lakosság körében.

A rendelet hatásait még minden általunk megkérdezett cégben számolgatják, és találgatásokba sem akartak belemenni, viszont az Energiahivatal honlapján találtunk egy ábrát, amely a piacon lévő elosztócégek 2010-es HMK-ját mutatja, a nagyságrend és az arányok jól látszanak. Ezt alapul véve azt lehet mondani, hogy iparági szinten nagyjából 13 milliárdos mínuszt jelenthet az intézkedés. A legnagyobb tételt az árban el nem ismerhető HMK a Tigáznál jelentette, utána az Égáz-Dégáz és a Főgáz következik.

Bár a hétköznapokban gyakran nem teszünk különbséget a gázszolgáltató és gázelosztó társaságok között, ezek egymástól jogilag teljesen függetlenül működnek az uniós szétválasztási szabályoknak megfelelően. Például a Tigáz gázszolgáltató csak nevében és tulajdonosában van átfedésben a Tigáz gázelosztó cégével. Előbbi számláz, értékesít, kiszolgálja az ügyfeleket, utóbbinál vannak az igazi vagyonelemek, nála van többek közt a gázvezeték, amin keresztül a gáz eljut az otthonokba.

A lakosságot ellátó szolgáltató cégek már évek óta veszteségesek, a gázelosztó társaságok azonban a Tigáz kivételével 2012-ben - tehát még a rezsicsökkentés előtt - pozitív adózás utáni eredménnyel zártak. Ezt a jelenséget a kormány az energiacégek extraprofitja néven emelte be a köztudatba, rezsicsökkentésbe kezdett, miközben több, az új szabályokkal nehéz helyzetbe hozott céget is kiszemelt megvételre. A tárgyalások állítólag jól haladnak, szerdán Németh Lászlóné úgy nyilatkozott, két energiacéget még idén megvehetnek. Cégneveket nem említett.

Eladod, vagy tönkremész

Arról, hogy az egyik kiszemelt a Tigáz elosztócége, már régóta hallani, nem okozna nagy meglepetést, ha az állam hamarosan nyíltan is megjelenne kérőként az olasz ENI tulajdonában lévő társaság körül. Matolcsy György még nemzetgazdasági miniszterként többször is utalt arra, hogy érdemes lesz az államnak eladni az egykor privatizált energiacégeket, ezzel ugyanis tulajdonosaik elkerülhetik veszteségeiket, amelyet a szabályozás okoz majd.

A Tigáznál ehhez komolyabb noszogatás valószínűleg már nem hiányzik, a cég évek óta veszteséges, tavaly mínusz 60,9 milliárd volt az adózott eredménye. Várhatóan szívesen szabadul a cégtől, főleg az új tarifák és szabályok tükrében. A gázszolgáltató céget viszont megtarthatják.

Ezzel azonban aligha lanyhul az állami vásárlási kedv, és túl jól a többiek sem állnak, profitjuk felét, harmadát egyetlen intézkedéssel lenyeshetik, egyre többen úgy érzik, hogy a menekülés az egyetlen járható út, a kérdés inkább már csak az, hogy milyen áron.

Mint azt legutóbb Eric Depluet, az E.On vezére mondta, nem hiszi, hogy bármelyik energiacég is készen állna arra, hogy ajándékba adja eszközeit az államnak. A közelgő vásárlást készítheti elő a GVH jogkörét szűkítő fideszes javaslat is, legalábbis a találgatások erről szólnak.