Visszaszámlálás: egyre inkább fenyeget a gázválság

Egyelőre nyoma sem látszik annak, hogy az ukrán-orosz válság rendeződhet a közeljövőben, miközben a jelenlegi helyzet igen nagy kockázatot jelent a téli gázellátás biztonsága szempontjából. Térségünk országai kiemelkedő függésben vannak a Gazprom szállításaitól, így ha az orosz vezetés a jelenlegi népszerűségét meglovagolva úgy határozna, hogy a "gázfegyvert" bevetve megmutatja az EU-nak és Ukrajnának, hogy ki az úr a háznál, akkor azt hazánk és szomszédjai éreznék meg a leginkább.

A nyár vége felé közeledve egyre inkább közeledünk a fűtési időszakhoz, miközben az Európa gázellátásra komoly kockázatot jelentő orosz-ukrán szembenállás a legkevésbé sem látszik csillapodni. Ukrajna június közepe óta nem vásárol földgázt keleti, nyújtózkodó szomszédjától, miközben saját tárolt földgázkészlete elmaradni látszik attól, ami a téli ellátás zavartalan biztosításához szükséges. Az ország jelenleg nyugatról, tehát a hagyományos ellátási útvonallal ellentétes irányból igyekszik földgázt beszerezni, hazánkon és Lengyelországon keresztül áramlik földgáz Ukrajnába, de a várakozások szerint a "nyugati ellátásba" Szlovákia is bekapcsolódik majd.

Az ukrán földgáz-infrastruktúra ugyanazt a vezetékrendszert használja saját a belföldi szállítások lebonyolítására, mint az EU-ba irányuló orosz földgázszállítmányok továbbítására, ami által a tranzit könnyen megcsapolhatóvá válik. A 2009-es orosz-ukrán gázválság alkalmával Moszkva pont arra hivatkozva határozott a csapok elzárásáról, hogy "az ukránok megcsapolják a tranzitszállítmányait".
Nem véletlen, hogy az EU a két ország közötti szembenállás feloldását sürgeti, különös tekintettel a gázellátási kérdésekben. Az EU energiaügyi biztosa a várakozások szerint a hónap végén Moszkvába utazik, hogy elősegítse a június közepén megszakadt tárgyalások felújítását. A Gazprom 5 milliárd dollárt meghaladó gáztartozást követel Kijeven, míg az ukránok az oroszok által tavasszal két alkalommal megemelt földgáz árát nem tartják elfogadhatónak. A korábbi diszkontok megszüntetésével a Gazprom ezer köbméterenként 485,5 dollárért értékesít(ene) Ukrajna számára, amivel szemben például tavaly a Gazprom az EU-ba 380 dolláros átlagáron értékesített.

Ukrajna a Lengyelországon keresztül futó Jamal-vezeték, és a pár éve kiépített, egyenesen Németországba tartó Északi Áramlat gázvezeték ellenére is meghatározó tranzitútvonalnak számít az Oroszország és az EU közötti gázkereskedelemben. A Gazprom adatközlése szerint tavaly 161,5 milliárd köbmétert értékesített nyugati irányba, amelyből közel 135 milliárd köbméter került az uniós gázpiacra, miközben az ukrán útvonalon kb. 80 milliárd köbméter ment keresztül.
Az EU keleti végein, így hazánkban is szinte egyeduralkodónak számít az orosz földgáz az importon belül. A legtöbb esetben még a nyugati határponton belépő szállítások is - kerülő úton érkező - orosz molekulát rejtenek magukban. Hazánk esetében például a valódi alternatív forrást csak a 2015 elején átadásra kerülő szlovák-magyar interkonnektor fogja elhozni, de az is csak inkább elméleti jelleggel.

Függők

A környező országok energiaellátásán belül még mindig Magyarország rendelkezik a legnagyobb földgázkitettséggel. A BP adatai alapján 2013-ban a teljes primer energia-felhasználáson belül közel 38%-os súllyal rendelkezett a földgáz hazánkban, ami egyébként teljes európai összevetésben is kiemelkedően magas értéknek számít. Ezt a kitettséget fokozza, hogy a belföldi termelés (tavaly kb. 1,8 milliárd köbméter) csak az igények kisebbik részének fedezésre alkalmas. A teljes EU szintű átlag 23,5% volt, a térségben e felett Magyarország mellett Szlovákia és Románia található. Előbbi helyzete hasonló hazánkéhoz, míg utóbbi érdemi belföldi földgáztermeléssel bír. A térségben lévő többi EU-s ország energiamixében 15% körüli volt a földgáz súlya az energiaellátáson belül tavaly. 

Visszaeső fogyasztás

Az abszolút volumenek tekintetében a vizsgált országok közül Lengyelország számít a legnagyobb fogyasztónak, mi több az egyetlen, amelynek gázfogyasztása növekvő tendenciát mutat. Az alábbi grafikonon a 2010-es, 2007-es és 2013-os fogyasztási adatokat tüntettük fel, amiből jól látszik, hogy a térség legtöbb országában a földgázfelhasználás csökkenő pályán mozog, ami mögött takarékossági, hatékonysági, illetve - főként - gazdasági okok vannak. A földgáz alapú villamosenergia-termelés például az Európa-szerte nyomott áramárak mellett folyamatosan szorul ki a piacról.

Az EU keleti országainak összesített földgázfogyasztása 54,2 milliárd köbméter volt 2013-ban a BP adatai alapján, ami az EU teljes fogyasztásnak kb. 12%-át tette ki. 

Tűzistenünk, a Gazprom

Az orosz állami gázvállalat, a Gazprom, minden évben közli, hogy mennyi földgázt értékesített a partnerországai számára. Ezek és a fogyasztási adatok alapján jó tájékoztató jellegű adatokat lehet kapni arról, hogy az egyes nemzetgazdaságokon belül milyen fontos szerepet töltenek be az orosz gázszállítások. A BP és a Gazprom adatainak összevetéséből az látszik, hogy 2013-ban a vizsgált országok közül kettő teljes egészében közvetlenül a Gazpromtól érkező földgázzal elégítette ki szükségleteit, de Románia kivételével az összes ország gázellátásában meghatározó szerepe volt a Gazpromnak. Ahogy arról korábban már szó volt, Romániában a szükségletek meghatározó részét belföldi termelésből elégítik ki. 

A gázellátási kockázatok növekedésével ismét felértékelődtek a tárolói készletek is, hiszen egy orosz csapelzárás esetén viszonylag kevés eszköz van, amihez nyúlni lehet: belföldi termelés, alternatív útvonalak és források csúcsra járatása, tartalékok felélése, illetve a fogyasztás mesterséges csökkentése, korlátozása.

A rövid ellátási zavarok esetében a gáztárolókban elraktározott földgáz jelent elsődleges "segélyt". Itt az éves fogyasztási mennyiségek és készletértékek mellett fontos szempont az is, hogy mekkorák a napi fogyasztási csúcsigények, illetve a tárolók kitárolási kapacitása. Most szintén csak tájékoztató jelleggel bemutatjuk, hogy az aktuális készletek a teljes éves fogyasztási mennyiséghez miként viszonyulnak. Az adatokból az látszik, hogy Szlovákia a tárolóit szinte csúcsra járatva már az éves fogyasztásának felét kitevő mennyiséget spájzolt be. Hazánk és Csehország szintén érdemi készletekkel rendelkezik. 

A jelenlegi helyzet egyik érintett félnek sem kedvez, így alap esetben minden fél abban érdekelt, hogy újra kiegyensúlyozott körülmények között áramolhasson földgáz Oroszország és az EU között. Ennek ellenére a jelenlegi folyamatok inkább egy újabb gázkrízis irányába mutatnak. Az ukrán törvényhozás egy olyan szankciócsomag bevetésén dolgozik, amely a Gazpromot is tiltólistára tenné. Ennek megvalósulása az európai gázvállalatok és a Gazprom közötti szerződések azonnali módosítását vonná maga után, hiszen az EU-s importőröknek már Ukrajna keleti határán át kellene venniük az orosz földgázt. Habár az orosz exportbevételek közel 14%-a kötődik a földgázexporthoz, és egy csapelzárás igen kellemetlen hatna a Gazprom reputációjára, nem lehetetlen, hogy a jelenlegi orosz belpolitikai helyzetben Moszkva úgy dönt, hogy 2009-et követően ismét elsüti a gázágyút, és leállítja az ukrajnai betáplálást. Egy ilyen lépésnek persze a kieső bevételeken túl is komoly költségei vannak, az egyébként sem feltétlenül jó állapotban lévő vezetékhálózat számára komoly "műszaki sokkot" jelentene, de a kitermelési szint ilyen hirtelen változtatása sem szerencsés megoldás. A másik oldalon viszont egy "jó időpontban" végrehajtott csapelzárással Moszkva érdemi válaszcsapást adhatna az EU szankcióira, illetve átmenetileg az európai tőzsdei gázáraknak is komoly lökést adhatna, miközben az ukrán gázellátást is érdemben megbolygathatná.
Ha Moszkva ilyen lépésre szánná el magát, annak hatásai leginkább az EU keleti felén csúcsosodnának ki, így egyelőre abban kell reménykednünk, hogy a fűtési időszak előtt valamilyen módon sikerül rendezni, stabilizálni az orosz-ukrán (gáz)kapcsolatokat.