| Beszerzési érték: | 490 | Mrd Ft |
|---|---|---|
| Projektek száma: | 9075 | db |
| Ügyfelek száma: | >4500 | |
| Villamos energia: | 11350 | GWh |
| Földgáz energia: | 2340 | Mio m3 |
| Elért meg- takarítás: | 47 | Mrd Ft |
Célegyenesbe fordult a Sourcing Manaslu Expedíció. Dávid ma reggel elindult, és most-ebben a pillanatban (már) a 2-es táborból jelentkezett telefonon. Fizikailag sokkal jobban van, mint a múltkor, de lelkileg megviseli, hogy tömegesen vonulnak le az expedíciók a hegyről.
Ő a csehekkel szövetkezik, és kitartanak. A napokban elég erős volt a szél, de a 30. és 1. napok csúcstámadásra alkalmasnak tűnnek. A serpák még nem mentek a 4-es táborig, reméljük ezt a holnapi nap folyamán megteszik. Dávid holnap megy a 3-as táborba, majd holnapután a 4-esbe, várhatóan 1-jén lesz a csúcstámadás.
Hétvégén Dávidtól az alábbi rövid helyzetjelentést kaptuk:
Ma még nem indulok el. Ennek számos oka van:
1. Ha lent maradok, jobban át tudom látni, mi történik a hegyen.
2. Öt helyett négy napig terhelem csak magamat, ami komoly könnyebbség.
3. Egyszer már felmentem BC-ből a 2-esbe, így tudom, hogy megvalósítható és elfogadható terhelés.
4. Kevesebb gáz, kevesebb gyenge minőségű kaja, több pihenés.
A cseheknek ugyanez a terve, lényegében velük szövetkezem. (Ha - ne adj isten - nem sikerülne a sherpáknak áthidalni a hasadékot a 4-es előtt, akkor is velük beszéltem meg, hogy együtt megoldjuk.)
Egyelőre úgy tűnik, a felszerelésem hó alá került a 3-asban. (A németek képein látszik, hogy mindent betemetett a hó.) Ha ma nem kapok friss adatot valakitől a 3-asból, akkor fel kell vinnem egy tartalék pihe kabátot és egy tartalék kesztyűt, mivel a teljes pihe ruhám, kesztyűm (és még néhány egyéb felszerelési tárgy, gáz, elsősegély, stb.) hó alatt van...
Elég sokan összecsomagoltak és bedobták a törölközőt. Az orosz-nepáli csapat (tőlünk jobbra - folyásirány szerint - a gleccserfolyóhoz legközelebb táboroztak) holnap levonul Szamagongba, aztán másnap helikopterrel elhúznak Kathmanduba. Az Altitude Junkies (nagy kereskedelmi csapat) 9 mászójából 5-öt tegnap levitt egy helikopter. Szomorú látni...
A mai napot igyekszem maximálisan kihasználni: felszaladok a "hágóvas ponthoz", hogy a nagy bakancsomra rápróbáljam a hágóvasam, kémkedek, hátha kiderül valami a cuccomról vagy a 4-eshez vezető út kialakításáról, filmezgetek...
Dávid naplója az elmúlt napok eseményiről:
Ma van a szülinapom... :) Érdekes nap volt a mai. A könnyed és játékos völgyből szép, egyenletes tempóban felballagtam ide, az alaptáborba. Közben megtudtam egyet-mást: valószínűleg a kötélépítő sherpák holnap felmennek a 3-asig, majd kiépítik a 4-est és talán elérik a csúcsot. Megszületett az ötlet: ha bírom, csatlakozom hozzájuk. (Ha nem, remek akklimatizációs kör lesz.) Első lépésként holnap éjjel 2 órai kezdettel elindulok... (Meglátjuk meddig.)
Feszült vagyok. Mindent bepakoltam. Tudom, hogy este a sherpák még felköszöntenek. Jól esik, de... Nehéz elhajlítanom a gondolataimat akár csak egy percre is az éjszakai indulástól.
Nem indult éppen fényesen a nap: természetesen alig aludtam, ahogy az fontos mászások előtt szokás. És a legnagyobb szomorúságomra este 8-tól kitartóan dobolt az eső a sátramon. Aztán - csodák csodája - 2 körül elállt. 3-kor indultam, a szokásos tüzezés után. Az éjszakában a szokottnál valamivel lassabban haladtam. Viszont lélegzetelállító volt a pirkadat és a napfelkelte.
Az 1-esben talán 10 percre álltam meg. A 2-esbe való felmenet viszont nehézre sikeredett: nehéz volt a zsák és kegyetlen a napsugárzás. Úgy döntöttem, itt alszom, a pletykák szerint a kötélépítő csapat programja is csúszik, nehézségekbe futottak bele.
Ma először mászom a 2-es fölé. Sajnos időközben befészkelte magát a gondolat a fejembe, hogy ez akár csúcstámadás is lehetne... Valóban hallottam pletykákat, hogy az első fecskék 26-án mennek csúcsra. De: józanul gondolkozva, még elégtelen az akklimatizációm, nincs velem a csúcsmászó bakim (az alacsonyabb részeken egy könnyebb bakanccsal mozgok), és ha ezt a koraim próbálkozást elcsúszom, lemaradok az igazi nagy ablakról, amire a nagy csapatok várnak.
Fegyelmezem magam. Sajnos reggel sok időt elcseszek azzal, hogy megerősítést kérek otthonról a 30-a körüli ablakra, így ragyogó, gyilkos napsugárzásban szenvedem fel magam a 3-asig. Érzem a magasságot. Étvágytalan vagyok, végül - lutri - a paradicsomleves bejön.
És most, megismertetlek benneteket a egy magaslati napommal:
Megérkezem, kivagyok, mint a güzü. Ha még nincs sátram (de maradt egy korty folyadékom), akkor rövid "hidratálás" után lapátolni kezdek: ki kell ásni (és letaposva letömöríteni) egy sátornyi placcot. Ez nagy magasságban és fáradtan rendszerint eltart egy darabig.
Ezután sátorállítás, a sátor alapos lenyűgözése. (Én rendszerint 2 alu hó-szöget és kb. 8-10 60-80 cm hosszú bambuszdarabot használok. A hó-szög persze stabilabb, de hajlamosabb a kiolvadásra.)
Ezután berendezkedem: derékalj, hálózsák (ha van, én ebben a körben spóroltam a súllyal, és a pihe ruhámban aludtam... és fáztam), kacatok. Mielőtt bebújok, még összelapátolok egy zacskó tiszta havat a főzéshez.
Miután bebújtam, következik a főzés. A hóból tea lesz. Megtöltöm a termoszomat, a maradékot pedig megiszom, egy kevés száraz eleséggel. (Sajt, magvak, aszalványok, esetleg szárított jak-hús...)
És ezután jön a neheze: most van kb. du. 1 vagy 2... Naplót írok. (10 perc.) Rádiózom. (10 perc) Felöltözöm, elballagok a "toalettig", ellapátolom a havat a sátor körül, majd vissza. (Fél óra.) Mi a fenét csináljak 18-20 óráig, amikor besötétedik és kezdhetem az alvás imitációt? Könyvet nem hoztam, mert az nehéz... Ezek az igazán nehéz órák számomra.
A mai éjszakám elég nehézre sikerül: mivel a hálózsákot kispóroltam, elég bonyolult a lábam bebugyolálása. A vastag zoknira húzom a "pihepapucsot" (egy olcsó utánzat, a sóher mindenemet...), majd becsavarom mindkét lábamat a polár gatyámba, ezt pedig begyömöszölöm a hátizsákomba. Így sajnos elég nehéz megfordulnom...
Vacak éjszakám volt. A kintről jövő hangok nem ígéretesek. A szél nagyon erős. Aztán csendesedik, de valami gyanús. Oxigénhiányos félálmomban erős bezártság érzés alakul ki bennem. Persze meggyőzöm magam, hogy ez a magasság miatt van. Amikor viszont a hó már egyértelműen rám lapul, tudom, hogy baj van. Hál' istennek van még annyi mozgásterem - a völgy felé terhelve a sátrat - hogy kimásszak, felvegyem a bakancsomat és ellapátoljam a havat.(Nem vagyok vidám, az idő is elég para.)
Reggel mindenki lefelé indul el. Az erős szélben a kötelező csapat állítólag még a 4-est sem érte el. Én még egyszer körbelapátolom a sátrat. Közben az alattunk lévő "alsó hármas" irányába elszakad a hó és csúszni kezd. Mi frenetikusan kiabálunk és integetünk az egészből mit sem látó kollégáknak. Legnagyobb megdöbbenésemre néhányan kedvesen visszaintenek. A hó kb. 10 méterre a tábor felett megáll, csak úgy. (Azért úgy hallottam, hogy az alsó hármast később a nap folyamán kiürítették.)
Amilyen gyorsan csak lehet, összepakolok, majd döngetek lefelé. (8 óra.) A kettesig szinte unalmas az út. A kettesben lerakok pár cuccot, összeszedem a szemetet és tovább!
Az egyes táborig is jó tempót nyomok, bár érdekes éreznem, milyen komoly terhet jelentett egyetlen éjszaka a 3-asban. (De hisz ma semmit se csinálok, csak lefelé megyek!) Az 1-esben is kb. 10 percet vacakolok a sátrammal. Leveszem a hágóvasam (így gyorsabb lesz) és a ragyogó napsütésben aláöltözetre vetkőzöm. A kitaposott, kiolvadt ösvényen jó tempóban húzok lefelé. (Talán egy kicsit könnyelmű is vagyok, egy helyen hatalmas luk tanúskodik arról, hogy azért vannak itt hasadékok és néha bele is szakadnak egyesek...)
11:30-kor érem el az alaptábort. Fáradt vagyok. A konyhán megetetnek (alig bírok a kaja mennyiséggel, olyan keveset ettem az utóbbi napokban), majd literszámra tüntetem el a mézes, citromleves teát. 14:00-kor egyszerre valami elnézést félét mormolok, bemászom a sátramba és se kép, se hang. Kora este ébredek...
Ez a nap a vihar előtti csendről szól. (Na, remélem, nagyon, nem szó szerint...) Koncentrálni, nekifeszülni, de ellazulni is... Visszanézni az expedíció eddig eltelt 27 napjára és látni, hogy jutottam el idáig. Látni a csúcsot és érezni, hogy vár, hívogat. Késznek lenni, hogy megfizessem az árat: erőfeszítésben, ravaszságban, taktikában, akaratban.
Az előző körben tele voltam dilemmákkal. C2-ben reggel még nem tudtam eldönteni, hogy csúcstámadásnak megfelelő felszereléssel induljak-e el felfelé, vagy elégedjek-e meg egy C3-ban alvással, megkoronázva ezzel az akklimatizációmat. Végül mindenki lepattant arról a körről, így most elégedetten és egy teljes nap pihenővel a hátam mögött csatlakozhatok a csúcstámadáshoz. Jó érzés és rengeteg leszakadó feszültség.
Ma délután még körbe szaglászok, meggyőződöm róla, hogy a mai szitu a nagy csapatok környékén, de ha minden úgy alakul, ahogy gondolom, akkor a következő lesz a csúcstámadás menete:
Rendbe teszem magam, kívül-belül: kimosom a ruháimat, "lezuhanyozok" (lavór-csutak), alaposan átgondolom az összes apró felszerelést, amit felviszek: a kis fejszémet vigyem, vagy a nagyobbacska csákányomat? Két vagy három halkonzervvel egészítsem ki a fenti kaja készletet? Miben vigyem fel a mézet? (A vitaminos doboz pont jó lesz!)
Engedélyezek magamnak fél óra lábáztatós-felkészülős hegyre koncentrálást, meditációt: Egy lavór meleg vízbe áztatom a lábam, nézem, szuggerálom a hegyet, zenét hallgatok, sört iszom és komótosan megiszom egy doboz sört miközben elszívom utolsó előtti szivaromat. (Az ötből. Az utolsót tudjátok, mire tartogatom...)
Emlékezzünk meg egy pillanatra azokról is, akik előttünk jártak, mielőtt nekivágok:
A hegyet magyar expedíció először 2009-ben mászta meg. A csúcsot Erőss Zsolt és Barna Dani érték el. (Dani - ha jól tudom - az elő-csúcsig mászott.) Dr. Szabó Levente 7800 méteren visszafordult, majd 7300 méteren kicsúszott és életét vesztette. Remélem, előttük is tiszteleghetek a második magyar megmászással.
És végezetül: köszönöm nektek, akik figyelemmel kíséritek ezt a kalandot a szurkolást, a jókívánságokat. Sokat számít...
Információszerző körtúrám eredménye: Beszéltem Russellel (talán a legnagyobb kereskedelmi csapat vezetője), pár Adventure Consultant ügyféllel, a csehekkel és néhány random kószálóval az alaptábor körtúrám során. Russel elmesélte, miért nem érték el a 4-es tábort.
A négyesbe vezető útvonal a nyeregből egy hólejtőn vezet felfelé hosszan egy vállra. A vállra kivezető résznél (kiszállásnál) egy hatfős sherpa hegymászókból álló csoport egy négyméteres hó-hídon kelt át, ami az utolsó mászó alatt leomlott. A mászó 10 métert zuhant és a keresztcsontja eltörött, de társai kihúzták, majd lesegítették a hegyről.
Russel sherpa mászói után most a 7Summits sherpáin a sor. Öten felmentek, hogy megküzdjenek az akadállyal. (4-en köteleket és egyéb felszereléseket visznek, egy mászó pedig alumínium létrákat, amivel a szakadékot remélik áthidalni.)
Jelenleg az alaptábor valamennyi lakója ennek a manővernek az eredményére vár. A konszenzus az (ide értve az OMSZ előrejelzését is), hogy az 1-3 közötti időszak a legmegfelelőbb a csúcstámadásra.
Én a csehekkel szövetkezem: úgy gondoljuk, mi akkor is ki szeretnénk (és a felszerelésünket, jártasságunkat tekintve kis is tudjuk) használni a kínálkozó ablakot, ha a sherpák nem tudnak létrát rögzíteni a szakadékon keresztül.
Azt, hogy holnap indulunk-e el, a holnap reggeli hírek döntik el. A lehetőségek: vagy 1-e a csúcsnap, vagy 2-a. Vagy táboronként megyek fel, vagy egy tábort ugrok. (Közvetlenül a 2-esbe az alaptáborból.) Ezt figyelembe véve az indulásom lehet 27, 28 vagy 29. Feszült vagyok...
Klein Dávid – magashegyi expedíciós hegymászó
Nyomtatóbarát változat