Kovács Pál: történelmi lehetőség előtt áll a magyar energiapiac

A 2010 és 2015 közötti időszakban Magyarország számára egyedülálló lehetőség mutatkozik arra, hogy maximalizálja az ország elhelyezkedéséből fakadó előnyöket. A kormány hisz a jól működő piacban, a likvid piacban, a piacok szabályozásában és a szabályozás eredményességében, de a magyarországi energiapiac jelenleg nem likvid, ezért további fejlesztésekre van szükség.

A rezsicsökkentés a társadalmi feszültség fokozódásának megelőzése miatt szükséges volt. Senkinek sem érdeke, hogy a Bulgáriában lezajlott folyamatok Európa más országaiban is megismétlődjenek, ezért a kormány tovább fog dolgozni a rezsinyomás enyhítésén. A Portfolio.hu Kovács Pállal, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium klíma-és energiaügyért felelős államtitkárával beszélgetett a magyar energiapolitika aktuális kérdéseiről.

Portfolio.hu: Milyen lehetőségei vannak Magyarországnak arra, hogy érdemben változtatni tudjon jelenlegi gázpiaci helyzetén, és ahogy mostanság több alkalommal is hallani lehetett, régiós gázpiaci központtá fejlődjön?

Kovács Pál: Amikor elkezdtük a Nemzeti Energiastratégia kidolgozását, már akkor látszott, hogy Magyarország számára 2010-15 között adódik egy olyan lehetőség, amelyben az ország elhelyezkedéséből eredő hasznot maximalizálni lehet. Az energiapiacon egy erőteljes diverzifikációs lehetőséget láttunk, és erre is építünk. 2010 óta ennek megfelelően intenzíven zajlottak a villamosenergia- és a földgázpiaci kapcsolataink fejlesztései a szomszédos államokkal, így kiépült a magyar-horvát és magyar-román interkonnektor, növeltük az osztrák gázvezeték kapacitását, és a diverzifikáció érdekében elindítottuk a magyar-szlovák összekötő-vezeték építését is. Ez utóbbi egyébként komoly európai uniós figyelmet is kapott, mint az Észak-Déli Gázfolyosó egyik eleme, aminek betudhatóan egyedüliként a régióban kiemelt európai projekt lett, és a finanszírozásában az Európai Unió is szerepet vállal.

Úgy gondoljuk, hogy ez az út helyes. Magyarország csak abban az esetben tud kitörni abból a szerepkörből, amibe az eddigi infrastruktúra kiépítetlenségéből eredően került, ha elvégzi ezeket a beruházásokat. Látható az eddigi nyugat-európai gyakorlatból is, hogy ott többszörösen áthurkolt, átkötött, több betáplálási ponttal rendelkező gáz- és villamosenergia-rendszerek épültek a versenyképes és biztonságos energiaellátás érdekében. Amennyiben képesek vagyunk Magyarországot is ilyen helyzetbe hozni, és el tudjuk érni az infrastruktúra-fejlesztésnek ezt a szintjét, akkor megnyílik a lehetőség a kormányzati célok eléréshez, vagyis hogy egy jól szabályozható, likvid, európai árakon működő magyar gázpiacot hozzunk létre. Meglátásom szerint minden lehetőség adott erre.

P.: Az új vezetékek önmagukban fogják átformálni az hazai energiapiac jelenlegi képét?

K.P.: Az infrastruktúra kiépítésén túl természetesen szükség van a piacfejlesztéshez szükséges eszközökre is, és úgy gondolom, hogy ezen a téren is jó eredményeket tudunk felmutatni. 2010-ben elindult a HUPX, a magyar szervezett villamosenergia-piac, ami már e rövid működési ideje alatt is nagyobb fejlődést ért el, mint például a szomszédos osztrák árambörze tízéves időtávon. Idén január elsején a CEEGEX képében elindítottuk a földgázpiacon is a szervezett kereskedelmet.

A piaci mechanizmusok mellé fontos, hogy az egységes európai integrált piac kialakításában is előrelépjünk, ami Magyarországnak ugyanúgy célja, mint az EU-nak. Ebben a folyamatban az elmúlt időszak fontos mérföldköve, hogy a másnapi magyar, szlovák és cseh villamosenergia-piacok összekapcsolása sikeresen befejeződött. Ennek eredményeként a magyar (másnapi) piaci árakban letörés volt tapasztalható, ami felkeltette több ország figyelmét, így tárgyalni kezdtünk Lengyelországgal és Romániával is.

Azt látjuk, hogy a regionális működésben, a regionális piacok közös működtetésében komoly tartalék van. Az infrastruktúra fejletlenségéből eredően a piac nehézkesen juttatja el az előnyöket a fogyasztók számára, vagy a szereplők saját maguk nyelik le azokat, azonban egy jól működő piac erre már megoldást kínál. Úgy gondoljuk, hogy élesebb versennyel el fogjuk tudni érni azokat a célokat, amelyeket a kormány feladatként elénk állított.

P.: Milyen kockázatokat látnak a meghatározott célok elérésével összefüggésében, mik állhatják útját a felvázolt fejlődési képnek?

K.P.: Nem az a fontos, hogy milyen akadályozó tényezők vannak. A fejlődést megakadályozni nem lehet. A térségben most mindenki együttműködésről beszél, a kulcsszerepet abban látjuk, ha a régió országai megtanulnak együttműködni. Nekünk a kooperáció, amit az energetika bármely területén eddig elkezdtünk, meghozta az eredményét.

P.: Magyarország több nemzetközi gázvezeték-projektben is érdekelt. Milyen prioritási sorrendet állítana fel ezek között?

K.P.: Nem alkalmaznék sorrendiséget a lehetséges projektek között, ugyanis értelmetlennek találom. Azt gondolom, hogy Magyarországnak egyértelmű érdeke, hogy minden nemzetközi vezeték az országot érintve és ne azt elkerülve haladjon. Minden újabb, az országot átszelő vezeték növeli az ellátásbiztonságot és gazdasági hasznot hajt Magyarország számára.

Egyaránt fontos a Nabucco és a Déli Áramlat is, de ugyanígy említhetem az Észak-Déli Gázfolyosót is, amelyen keresztül a jövőben a lengyel LNG (tengeri szállítással érkező cseppfolyós földgáz), illetve hosszú távon a palagáz-készletek is elérhetővé válhatnak. A délnyugati oldalon évek óta napirenden van egy horvát LNG-terminál megépítése is, ami által akár Magyarországon keresztül Ukrajnába is indulhatnának földgázszállítmányok. Magyarország elosztói szerepköre regionális viszonylatban értelmezhető, hazánkon keresztül az egész V4-es gázpiac működtethető akár dél-északi, akár észak-déli irányban. Ez egyébként egy olyan lehetőség, amit a horvát félnek is nagyon komolyan át kell gondolnia, mert ezekhez a piacokhoz az út Magyarországon keresztül vezet.

P.: Magyarország szerepet vállalna egy horvát LNG-terminál megépítésében?

K.P.: Természetesen igen, ezt több alkalommal jeleztük is a horvát fél részére. Ezt a kezdeményezést Brüsszel is kiemelt figyelemmel kíséri, mivel nem csupán a V4 országainak, de Ukrajna számára is komoly gazdasági és stratégiai előnyökkel járna az új gázforrás becsatolása.

P.: Az E.ON gáztározóinak visszavásárlása mennyiben segítheti Magyarország regionális gázelosztói szerepének megvalósulását, illetve mi a kormány pontos célja a vásárlással?

K.P.: Úgy gondoljuk, hogy az itthoni tárolókapacitás egy komoly érték. Szükség van rá, mert lehet olyan helyzet, amikor ez képes életet lehelni a szomszédos rendszerekbe is, vagyis a magyar állam kezében egy kiemelten fontos stratégiai eszköz lesz. Mint ismeretes, ezek a kapacitások korábban részt is vettek a szomszédos országok kisegítésében az ellátási zavarok során.

P.: Az elmúlt időszakban az tapasztalható, mintha történne egy eltolódás az energia-behozatal terén, vagyis hogy a földgázkitettségről kezdünk eltolódni az áramimport növekedése felé. Hogyan látja ezt a folyamatot, illetve biztonságosabbnak ítéli-e ezt a helyzetet?

K.P.: Ezt a kérdést összeurópai szinten kell nézni. Az európai folyamatban az árampiacok összekapcsolásával és továbbfejlesztésével együtt jár, hogy az egyre növekvő piacokba beépített tartalékkapacitások folyamatosan csökkennek. Amíg ezeket korábban országok vagy azokon belüli régiók szintjén kezelték, az hirtelen kitolódott egy összeurópai szintre. A nemzetközi szervezetek is elkezdték külön vizsgálni, hogy a tartalék leépülése hogyan hat az ellátás biztonságára. Különböző elméleti tartalékszinteket határoztak meg, ennek ellenére Európa mégis beleszaladt egy-egy ellátási problémába. A szabályozásból és a közös célból eredően vannak túllendülések, amelyektől szeretnénk megóvni a magyar, illetve a regionális piacot.

A magyar álláspont az, hogy folyamatosan garantálnunk kell az ellátásbiztonságot. Úgy látjuk, ennek érdekében a piacot likviddé, jól működővé kell tenni, ahol az árak ugyanolyanok lesznek, mit Európa nyugati részén. Európai szinten pedig fel kell tennünk azt a kérdést, hogy vajon az a fejlesztési ütem és azok a fejlesztési módok, amelyekkel az egységes villamosenergia-piac kialakítása zajlik, megfelelőek-e minden tagország számára, és biztosítják-e azt az ellátás biztonsági szintet, amire minden országnak a saját megítélése szerint szüksége van. Magyarország olyan helyzetben van, amilyenben senki más Európában: 7 országgal van szomszédos kapcsolatunk, ezek közt vannak EU-tagok és nem EU-tagok. A mi komfortérzetünk egészen más, mint Európa nyugati részén. Vizsgálnunk kell, hogy összeurópai szinten milyen hatással vannak ránk az európai szinkronizációs folyamatok. Ebben elég érdekes tapasztalataink vannak. Meg kell említenem, hogy a német piacon, a megújuló-termelésből fakadó túllengések, kóboráramok problematikáját is mi jeleztük az EU felé. Ez a politika már nem az, mint 2010 előtt volt: nem helyben gondolkodunk, hanem európai, sőt globális folyamatokat kell elemeznünk, és globális elvárásoknak kell megfelelnünk.

P.: Szóba kerültek a megújulók, amelyek terjedése megtorpanni látszik Magyarországon. Milyen jövőképe van a zöld energiáknak hazánkban?

K.P.: A klímavédelmi célokkal, valamint a megújuló energiaforrások terjedésével kapcsolatban nagyon sok kérdőjel merült fel összeurópai szinten. Európa a bioenergia hasznosítása terén 2010-ben célokat tűzött ki maga elé, de már 2012-ben jött a vészcsengő az egyik vezető európai államtól, hogy 2014-től nem lesznek képesek teljesíteni azt a részcélt, ami a 2020-as elvárások elérésére vonatkozik. Így felmerül a kérdés: valóban jó úton járunk? Valóban kellőképpen átgondolt célok mentén történik mindez? Valóban figyelembe veszik a célok ezeknek az országoknak a sajátosságait? Mi mindig azt fogalmaztuk meg, hogy az európai politika vegye figyelembe az adott nemzetgazdaságnak a sajátosságait, képességeit, hogy ne kényszerítsen rá a tagországokra olyat, aminek nem tud megfelelni.

Magyarország legnagyobb potenciálja a biomassza és a geotermia területén van, mi akkor építsünk erre. A napenergia hasznosítása terén csak olyan technológiát alkalmazzunk támogatással kapcsoltan, amelyik a leghatékonyabban működik. Racionálisabb gondolkodást szeretnénk jelezni összeurópai szinten, amivel összefüggésben 11 uniós tagállammal el is indult egy együttműködés a problémák felvázolására, az egyes nemzeti érdekek és képességek jobb megismerésére.

P.: A magyar megújuló cselekvési terv hogyan helyezhető el ebben a keretben?

K.P.: A nemzeti cselekvési terv a 14,6 százalékos célkitűzésével szakmailag megalapozott dokumentum, azok a célok, amelyeket ott kitűztünk, elérhetők. Ez a 2010-20 közötti időszakra vonatkozik, most 2013 van. Azok a lépések, amelyeket tejesítenünk kell, teljesíthetők, és ezeket teljesíteni is fogja Magyarország.

P.: A részcélokhoz képest viszont már elmaradásban vagyunk, biztosan az az optimális megközelítés, ha a 2020-as célokhoz közel indítjuk el a hazai "zöldforradalmat"?

Amikor elkezdtük a kormányzást, azzal találtuk szembe magunkat, hogy a korábbi időszakban elindított támogatási rendszernél olyan átvételi árakat fogalmaztak meg, aminek a töredékéért ma sokkal jobb technológiát szállítanak. Nem szeretném, ha az a kép alakulna ki, hogy bármilyen technológia ellen lennénk, de ha körülnézünk Európában, azt látjuk, hogy az egész támogatási politika botladozik. Az első gyereklépéseit teszi, és ahogy a gyerek is nekimegy az asztalnak, felborítja, ezt-azt lever, ugyanezt látjuk most Európa zöld piacain is. Kivétel nélkül mindenki beleesett abba a hibába, hogy nem átgondolt támogatási szintet állított be a technológiáknak, ami ugyan alkalmas volt arra, hogy ezek robbanásszerűen elterjedjenek, arra viszont nem, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben, a jelenlegi fogyasztói árak mellett még elfogadható többletterhet tegyenek a fogyasztókra. Ezek mindenütt politikai, társadalmi feszültségekhez vezettek. Így történt Spanyolországban, Németországban, Csehországban. Részünkről esztelen dolog lett volna beleszaladni egy ilyen támogatási "buborékba". Úgy látom, hogy a korrekciókat európai szinten meg fogják tenni, és a politikai döntéshozók ezeket át fogják gondolni. Nálunk a támogatási rendszer 2010 óta folyamatosan átgondoltan működött. Amit támogatásra kiírtunk, az egyrészt teljesíthető volt gazdaságilag, másrészt akármekkora pályázatkiírásról volt is szó, az mindig találkozott a fogyasztói igényekkel.

A klímapolitikai céljaink összeurópai szinten olyanok, amelyek a jövő generációk érdekeit szolgálják. A kérdés csak az, hogy hogyan jutunk el A pontból B pontba. Ez sokféleképpen megvalósulhat, de az a legfontosabb, hogy mások hibáiból tanuljunk. Mi ezt a hibás időszakot megtakarítottuk magunknak, itt az idő, hogy okuljunk belőle, és egy olyan támogatási rendszer épüljön ki, amely alkalmas az árbuborékok elkerülésére. A lényege, hogy addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Azt látjuk, hogy Európában a nem megfelelő támogatási rendszerek járultak hozzá ahhoz, hogy az országok feszült helyzetbe kerültek.

P.: A rezsicsökkentési lépések mennyiben mennek szembe az energiapiac fejlődésével kapcsolatos víziókba?

Hiszünk a jól működő piacban, a likvid piacban, hiszünk ezen piacok szabályozásában és a szabályozás eredményességében. De látni kell, hogy ma a magyarországi energiapiac nem likvid. Amíg az infrastruktúra fejlettsége nem lesz olyan szintű, ami ezt a likviditást biztosítani tudja, amíg az összes piaci mechanizmus - amit emellett párhuzamosan bevezettünk - nem tud kifejlődni, kiteljesedni, addig nem leszünk abban a helyzetben, hogy a jelenlegi torz piacból korrekt válaszlépéseket kaphassunk. Ez nem azt jelenti, hogy szerintünk a piac nem képes megoldást hozni, hanem azt, hogy erre csak akkor képes, ha tökéletes piacról beszélünk. El kell érnünk, hogy tökéletes piaci viszonyok alakuljanak ki, és ettől a pillanattól a tökéletes piac már tökéletes válaszreakciókat fog adni.

Ma látszik - utalva a bulgáriai helyzetre -, hogy az EU ezen részén olyan társadalmi feszültségek halmozódtak fel, amelyek robbanással fenyegethetnek. Ez senkinek nem érdeke. Éppen ezekre a társadalmi feszültségekre tekintettel a kormánynak ezt a lépést meg kellett tennie. Ezek a folyamatok egyébként nemcsak Bulgáriára vonatkoznak, Európa több államában is ugyanezeket a jelenségeket tapasztaljuk, és az nagyon messzire vezetne, ha az európai kormányok nem reagálnának a kialakuló társadalmi feszültségekre.

Ön szerint hosszútávon fenntartható lett volna, hogy beruházásokat kell végrehajtani, viszont ezek költségei a fogyasztókat terhelik? A nem fizető fogyasztók száma évről évre növekedett, ezért a végén eljuthattunk volna oda, hogy senki sem fizet. Ha senki sem tud fizetni, az jó a Magyarországon aktív energiaszolgáltatóknak? Úgy gondolom, hogy közösen kell törekednünk a megoldásra, ebben pedig párbeszédre van szükség. Továbbra is keressük a felmerülő társadalmi feszültségekre a leghatékonyabb megoldásokat, annak érdekében, hogy egy fenyegető negatív spirált el tudjunk kerülni. És meg is fogjuk találni azokat.