Röpködnek a gázpiaci bejelentések - Miként alakul a hazai ellátás?

Az elmúlt hetekben megszületett a beruházási döntés a magyar-szlovák gázhálózatokat összekötő vezeték kiépítéséről, miközben a horvát kormány jelezte, hogy nem hajlandó tovább várni a Krk-sziget északi részére LNG-terminál megépítését tervező nemzetközi konzorciumra, ezért további lépéseket tesz egy saját projekt elindítása érdekében. Mindkét kezdeményezés érdemben befolyásolhatja a 2015-ben lejáró hazai hosszútávú gázellátási szerződés újratárgyalását Oroszországgal. Miként alakul Magyarország gázellátási helyzete?

Hetekkel ezelőtt Orbán Viktor magyar kormányfő bejelentette, hogy a MOL már nem támogatja a Nabucco projektet, amit az olajtársaság pár napon belül lényegében megerősített. A Nabucco az eredeti elképzelések szerint 3900 kilométernyi új vezetéken keresztül közel-keleti és közép-ázsiai gázforrások Közép-Európába irányuló gyűjtővezetékeként épült volna meg, azonban a projekt elmúlt nyolc éve alatt mindeddig nem sikerült megfelelő mértékű gázforrást biztosítani a vezeték számára. A Nabucco az eredeti tervek szerint évi 31 milliárd köbméter földgáz szállítására lett volna képes, utolsó hivatalosan kommunikált költségvetése 7,9 milliárd euró volt, de a sajtóban az elmúlt egy év során nem egyszer merültek fel ennél jelentősen nagyobb összegek is: sok esetben lehetett 14-15 milliárd eurós felülvizsgált költségvetésről hallani, de az árcédula nem egyszer emelkedett 20 milliárd euró fölé is. A projektért felelős konzorcium nemrég kidolgozott egy kisebb, rövidített projekttervet is, amelyet Nabucco Westre keresztelt.
Oroszországban az elnökváltást követően, Vlagyimir Putyin ismételt középpontba kerülésével egyre aktívabb tevékenységek zajlanak a Déli Áramlat megépítésével összefüggésben. A jelenlegi várakozások szerint már idén télen elindulhatnak az építési munkálatok, habár a vezeték európai oldalával kapcsolatban még nem egy bizonytalansági tényezőt lehet azonosítani. A magyar kormányfő a Nabuccóval kapcsolatos bejelentésekor beszélt arról is, hogy Magyarországnak gazdasági megfontolások mentén érdeke a Déli Áramlatban való részvétel, vagyis a hazai vezetés támogatja, hogy az új orosz tranzitvezeték Magyarországon keresztül haladjon.

A kelet-közép-európai gázpiacon továbbra is az orosz gáz az úr, érdemi belföldi termelési kapacitásokkal nem rendelkező országokban a Gazprom olajárakhoz kötött hosszú távú gázellátási szerződései határozzák meg a földgáz árát, amely még jelenleg is érdemben magasabb, mint a nyugat-európai gáztőzsdéken kialakuló árak.
Magyarországon a válság kibontakozás óta a földgázfogyasztás jelentősen visszaesett, és évi kb. 12 milliárd köbméteres szinten stagnálást is mutat. A hazai gázellátás alapvetően kettő, illetve három forrásból táplálkozik jelenleg: meghatározó Beregdarócon keresztül jövő import, amely egy, az elmúlt években lezajlott fejlesztés eredményeként már évi 20 milliárd köbétert meghaladó gázmennyiséget képes Magyarországra hozni, nyugati irányból az osztrák Baumgartenben található gázközponthoz vezet egy évi kb. 5 milliárd köbméter behozatalára alkalmas vezeték (a HAG-ot az elmúlt évben bővítették), illetve még továbbra is számottevő a belföldi termelés, amely éves szinten jelenleg 2-3 milliárd köbméter földgázzal képes hozzájárulni a magyar igények kielégítéséhez.
A szovjet időszakban kiépült vezetékrendszernél az egyes országok gázhálózatát összekötő vezetékek kiépítésére nem fordítottak energiát, illetve nem is volt feltétlenül cél, hogy a baráti országok probléma esetén kisegíthessék egymást. A hiányos infrastruktúra egyrészről ellátásbiztonsági kockázatokat okoz, másrészt gátolja a kereskedelemi tevékenységből származó társadalmi haszon érvényesülését. Az Európai Unió tagországai pontos ezen megközelítések mentén haladva vállalták, hogy 2015-re összekötik egymás energiapiacait. Itt megjegyezendő, hogy a régiónkat illetően a MOL már korábban elindított egy kezdeményezést NETS-projekt névén, amelynek vezérmotívuma szintén a kelet-közép-európai országok gázvezetékrendszereinek észak-déli irányú összekötése volt.
Magyarország hosszútávú gázellátási szerződése 2015-ben lejár, ezért hazánk érdeke egyértelműen az, hogy eddig az időpontig valamilyen formában megvalósítsuk az Oroszországtól "független", alternatív gázbeszerzés (elvi) lehetőségét. Habár annak gyakorlati lehetősége nem releváns, hogy 2015-öt követően a kiszámítható gázellátást biztosító (orosz) ellátási szerződés nélkül maradjunk, az előnyösebb szerződéses feltételek elérése érdekében fontos, hogy Magyarország kész legyen keleti irányú betáplálás nélkül is kielégíteni gázszükségleteit.

Pontosan ezt a célt szolgálja a magyar-szlovák interkonnektor megépítése, amelyről a hetekben hozott beruházási döntést a magyar oldalról az MVM, Szlovákiában pedig az Eustream. A két ország gázhálózatát összekötő vezeték által egyrészt további nyugati források válnak elérhetővé Magyarország számára, másrészt itt fut a Nyugat-Európát célzó orosz gázszállítások egyik ütőere, ami így swap-ügyletek megkötésére teremt lehetőséget a nyugati gázkereskedő társaságokkal. A vezeték építőjének egy múlt héten történt jogszabály-módosítás eredményeként megteremtődött az elvi lehetősége, hogy a többi stratégiailag fontos gázipari beruházáshoz hasonlóan a gáztarifában (fix díjelemként megjelenve) téríthesse meg a fogyasztókkal a vezeték létrehozásának költségeit.
A magyar-szlovák interkonnektor éves kapacitása megépítését követően évi 5 milliárd köbméter lesz. Amennyiben számolunk a hazai termelés évi 2-3 milliárd köbméter körüli betáplálásával, valamint a magyar-osztrák piacokat összekötő HAG-vezeték fejlesztése által elért szintén évi 5 milliárd köbméteres szállítókapacitással, akkor látható, hogy a középtávon prognosztizált évi 12 milliárd köbméter körüli magyar fogyasztás direkt orosz betáplálás nélkül is kielégíthetővé válik. Az azonban érzékelhető, hogy ez a nyugati irányú "ellátási egyensúly" igen érzékeny, tehát további források becsatolása is szükségessé válhat.
Itt jön képbe a Horvátországban évek óta húzódó cseppfolyós földgáz fogadására alkalmas terminál megépítése. Az LNG-terminált megépíteni szándékozó nemzetközi konzorcium a gazdasági válsággal járó gázpiaci fejlemények miatt elhalasztotta a beruházási döntést az üzem megépítéséről. Az AdriaLNG évente 10, illetve a későbbiekben akár 15 milliárd köbméter földgáz fogadására lenne alkalmas, amivel szemben a horvát gázfogyasztás tavaly 3 milliárd köbméter körül alakult. A konzorcium egyébként érezhetően vonakodik elindítani a Krk-sziget északi részére tervezett beruházást, amit a helyi kormány egyre türelmetlenebbül szemlél. A horvát vezetés még tavaly felvetette egy alternatív projekt elindításának ötletét, ami egy kisebb, évi 4-6 milliárd köbméter földgáz fogadására alkalmas úszó terminál felépítésével számol. A kormány elképzelése szerint a terminál később a szárazföldre telepítéssel együtt bővíthető lenne. A horvátok vételi ajánlatot tettek az AdriaLNG projekttervére, hangsúlyozva, hogy amennyiben a nemzetközi konzorcium nem adja el azt, akkor nulláról is elindítják az alternatív projekt fejlesztését. 2010 végén a magyar-román interkonnektrohoz hasonlóan elkészült a magyar-horvát hálózatok összekötő vezeték is, tehát hazánk felkészült a cseppfolyós formában Horvátországba érkező földgáz fogadására. A magyar-horvát vezeték éves kapacitása 6,5 milliárd köbméter. Nemrég az NFM jelezte, hogy Magyarország érdeklődik a horvát kezdeményezés iránt, és amennyiben sikerül kölcsönösen előnyös feltételeket teremteni a beruházás kapcsán, akkor hazánk az MVM-en keresztül részt venne az LNG-terminál-beruházásban. Persze magyar részről az elsődleges érdek ebben az esetben is az lenne, hogy 2015-ig felépüljön a visszagázosító üzem, azonban ez a határidő meglehetősen szűkös egy ilyen beruházás végrehajtására, abban az esetben pedig, ha a projektfejlesztést a nulláról kell kezdeni, akkor szinte lehetetlen.
Az ország hosszútávú ellátása szempontjából szintén jelentőséggel bírhat a Déli Energiafolyosó kiépítése, amely a Kaszpi-térség gázforrásait kötné össze (Közép-)Európával, azonban ez legkorábban 2017-18-ra épülhetne ki, vagyis az orosz ellátási szerződés újratárgyalásakor nem támaszkodhatunk erre a kezdeményezésre, csak hatásaival számolhatunk a szerződéses feltételek (mennyiségek) tárgyalása során.