Az új támogatási rendszer nélkül is van élet a zöldenergia-piacon

Új szélerőművekkel, egy rendhagyó napelemes projekttel és és egy szintén nem szokványos gázmotor-értékesítéssel hívta fel a figyelmet magára idén az ALTEO Nyrt. A cég idei működésről, a hazai zöldenergia-termelés helyzetéről és az állami szerepvállalás erősödéséről beszélgettünk Ifj. Chikán Attilával, a csoport vezérigazgatójával.

Portfolio.hu: Nemrég jelent meg ALTEO harmadik negyedéves jelentése, amely a legfontosabb sorokon egyaránt tartalmazott pozitív és negatív számokat is. Hogyan látod az idei működéseteket? 

Ifj. Chikán Attila:Ha az első háromnegyed évet hasonlítom a tavalyihoz, akkor nagyon fontos, hogy tovább gazdagodott a portfólió. Tavaly májusban bekerült a három szélerőmű, illetve idén februárban a törökszentmiklósi szélerőmű is, amelyet nagyon különleges körülmények között vásároltunk meg. Vettünk egy céget engedéllyel, majd a cég megvett egy eszközt, amelyik már nem tudott gazdaságosan termelni, összeolvasztottuk a kettőt, és így vált működőképessé a dolog termelési és üzleti oldalról egyaránt. Az eszköz most stabilan üzemel, szépen fizeti a hiteleit, ami jól mutatja, hogy van hozzáadott értékünk a piacon. Ha valami nem működik jól, nem biztos, hogy ki kell dobni a kukába, lehet, hogy érdemes megnézni, hogy más körülmények között működhet-e.

A bővítés mellett a már korábban meglévő erőműveink is jól teljesítettek, hozták az elvárt számokat. Ezen felül az idén végrehajtottunk egy költségcsökkentési programot is, ami bár sosem népszerű intézkedés, de a költségek optimalizálása gyakorlatilag folyamatosan szükséges a csoport fejlődési célkitűzéseinek végrehajtásához. Ezzel sikerült elérni egy releváns költségcsökkenést annak ellenére, hogy a feladatunk közben csak több lett.

Mindezeknek köszönhetően EBITDA-szintén további jelentős emelkedést tudtunk felmutatni, ami jelzi, hogy továbbra is jó úton halad az Alteo. Nem megkerülhető persze, hogy az adózott eredményünk negatív számot mutat, de ez alapvetően két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt az új szélerőművek bekerülésével igen magassá vált az amortizációs költségek mértéke, másrészt pedig jelentősen át kellett értékelni a devizás hiteleinket, ami az árfolyammozgásból adódóan most pont negatívan hatott az eredményszámunkra, de ez pénzben nem realizált veszteség.

P.: Nemrég beszámoltatok egy talán kissé egzotikusnak is nevezhető tranzakcióról a soproni erőművetek kapcsán. Ha jól értettem, akkor az erőművetekhez tartozó gázmotort eladtátok, de az az erőmű területén maradt és továbbra is ti üzemeltetitek. 

C.A.: Így van, gyakorlatilag ez történt. Azzal, hogy a soproni gázmotort eladtuk, képesek voltunk visszafizetni a hiteleinket, vagyis a Soproni Erőmű hitelmentessé vált, miközben a gázmotoron kívül minden eszköz a tulajdonunkban maradt. Azzal, hogy a soproni cég megszabadult a hiteleitől, óriás rugalmasságot kapott, és csoportszinten is javította a forrásbevonási képességünket. Az eladott gázmotort ráadásul továbbra is mi üzemeltetjük, és érdekünk, hogy minél több EBITDA-t termeljen.

P.: És a vevőnek mi az üzlet benne? Európa-szerte szenvednek a gáztüzelésű egységek. 

C.A.: A vevő értelemszerűen lehetőséget látott ebben a gázmotorban. Alapvetően abból indult ki, hogy a jelenlegi hazai villamosenergia-piac és annak termelői oldala fenntarthatatlan, ráadásul a kormány egyértelműen kinyilvánította, hogy komoly erőfeszítéseket akar tenni annak érdekében, hogy 2015-öt követően kedvezőbb áru földgáz áramolhasson az országba kelet felől is. A gazdát cserélt gázmotor műszakilag nagyon jó állapotban van, így a vevő alapvetően arra spekulál, hogy a jelenlegi negatív környezet változásával bomba üzlet lesz számára a gázmotorunk megvásárlása.

P.: Az idén bejelentést tettetek egy naperőmű megépítéséről is, ami megint csak nem volt hagyományosnak mondható, hiszen a projekt nem épít a KÁT-ra (támogatott áron történő áramátvételre). 

C.A.: Ezt is rendhagyó projektnek tartom a hazai energiapiacon, amelyik nem a támogatások kiaknázásra alapoz, hanem a valós fogyasztási igényekre. Számunkra a projekt két szempontból is különleges, ugyanis ez az első KEOP-pályázaton támogatást nyert kezdeményezésünk, továbbá ez lesz az első napelemes egységünk. A KÁT-on kívüli működést az teszi lehetővé, hogy egy iparvállalat, a Graboplast vállalta, hogy átveszi az általunk megtermelt zöld villamos energiát, mégpedig nem csak a zöld elkötelezettsége miatt, hanem azért is, mert a hálózati tarifák megtakarításával már versenyképesen tudunk a számukra termelni. Ebből adódik az is, hogy nem a támogatási korlát felső határának számító méretben építünk erőművet, hanem mindössze 243 kW-osat, mert a felméréseink alapján helyben ennyire van igény.
Jelenleg még várunk a támogatások folyósítására. Voltak sajtóhírek arról, hogy ezek lelassultak, és ezt mi is érzékeljük, de remélem, hogy hamarosan rendeződnek a dolgok, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy ezek a projektek megvalósuljanak.

Külön érdekességként még elmondom, hogy nagyon hosszú idő után ennél a projektnél fordult elő először, hogy egy bank bejelentkezett nálam, hogy olvasott a sajtóban a projektről és szívesen beszállna a finanszírozásába.

P.: Mik a jövőbeni terveitek? 

C.A.: Tagadhatatlan, hogy várjuk a METÁRT-t (a KÁT-ot leváltó új megújuló támogatási rendszer), de addig sem állhatunk tétlenül. Továbbra is az a célkitűzés, hogy évente 2-3 tranzakciónk legyen.
Azt tudom mondani, hogy mostanra már egyértelműen készen állunk a METÁR vagy bármilyen olyan hosszú távú kiszámíthatóságot biztosító keretrendszer bevezetésére, amely a megújulók hazai elterjedési útját kövezi le. Mi biztosan ott leszünk, és fejleszteni fogunk. 

Továbbra is az a stratégiánk, hogy azzal foglalkozunk, amihez értünk, ami persze folyamatosan bővül. Elkezdtünk foglalkozni villamosenergia-kereskedelemmel, aztán volt földgázerőművünk, aztán megújulós gázerőművünk, aztán lett szélerőművünk, most már van napcellánk is - a cég tudása nő. Nő a spektrum, de továbbra is fókuszálni szeretnénk, és nem fogunk összevissza mindent csinálni.

A METÁR bevezetéséig két-három irányba tudunk továbbmenni. Egyik ilyen a kecskeméti naperőműnél alkalmazott modell, tehát olyan projektek, amelyek EU-támogatásokkal, de kötelező átvételi díjak nélkül képesek megélni. Elkezdtünk komolyan érdeklődni a hőtermelés iránt, hiszen a 2020-ra vállalt célok elérésében ez is egy fontos terület. Itt értelem szerűen a biomassza és a geotermia jöhet szóba. A piacot ezen a téren teljesen kiaknázatlannak látjuk, így ezeket a területeket nagyon komolyan nézzük. Nem látok például még egy akkora különbséget a potenciál és a valóság között Magyarországon, mint ami a geotermia esetében tapasztalunk.

P.: Megkerülhetetlen, hogy megkérdezzem a véleményedet az elmúlt időszak energiapiaci történéseiről? 

C.A.: Az iparág helyzetét három oldalról tudom megközelíteni. Az egyik, kétségtelenül sarkított megközelítés szerint az iparág helyzete katasztrofális, a bizalom a mélyponton, a vállalatok nem tudnak stratégiát alkotni, nagyon komoly cash-problémákkal küzdenek, leépítések, költségcsökkentések történnek, erőművek nem épülnek, az átvételi hálózatok fenntarthatatlanul működnek, erodálódnak, mert senki nem költ rájuk egy vasat sem.

A másik, az enyémhez közelebb álló olvasat, hogy ez egy tankhajó, amelyben az energetikai iparág ül. Szokták kérdezni, hogy miért nem vonulnak ki a cégek. Az a cég, amelyik 20 éve itt van, akkor fog kivonulni, ha úgy gondolja, hogy még 20 évig reménytelen lesz a helyzet. Márpedig nem ez a helyzet. Most van egy turbulencia, amely nem is kicsi, de ettől függetlenül a nagy cégek vezetőivel beszélgetve azt látom, hogy nem feltétlenül az az egyetlen indok arra, hogy nem vonulnak ki, mert nincs kinek értékesíteni az eszközöket. Amennyiben ezek a cégek néznek egy 30 éves időszakot, amelynek most a 20. événél tartunk, akkor nem biztos, hogy érdemes mozogniuk. Például a magyar villamosenergia-rendszert nézve a paksi történeten felül is szükség lesz új erőművekre, és akkor felmerül az a kérdés, hogy ki fogja ezeket megépíteni.

Harmadjára látni kell, hogy önmagában az, hogy egy állam úgy dönt, hogy nagyobb szerepet akar vállalni az energiapiacon, nem ördögtől való gondolat. Az sem jelent problémát, hogy tulajdonosként megjelenik bizonyos területeken. Vannak olyan sikertörténetek, amelyek azt mutatják, hogy ez tud működni. Az alapvető megközelítés szerint ugyan az állam összeférhetetlen magával, mert ő a szabályozó és a tulajdonos is, azonban az energetika egy stratégiai iparág, ezért nem elvetendő, hogy az államnak befolyásoló szerepe legyen benne. A világon mindenütt van valamilyen módon befolyása az államnak.
Átrendeződés zajlik tehát, a kérdés csak az, hogy meddig tart az egészséges szint. Természetesen lesznek cégek, amelyek kivonulnak, de ezek között lesz olyan is, amelyek esetében már azt sem értettem, hogy miért jöttek ide. Ezen túlmenően nagyon fontosnak találom a transzparencia erősítését, és ez hatványozottan igaz abban az esetben, ha az állam a tulajdonos. Rendkívül nehéz ugyanis úgy megítélni egy állami tulajdonba került cég teljesítményét, ha már a felvásárlása sem átlátható módon ment végbe.