A politika lehetetleníti el az európai energiapiacot

Az európai energiapiaci szereplők rendkívül nehéz időszakon mennek keresztül, gyakorlatilag az összes szolgáltató korábbi működési modellje átalakítására kényszerül. Az EU és a tagállamok energiapolitikája nem mutat kellő erősségű kohéziót, ami jelentősen gyengíti az európai energiapiac válaszadó képességét a globális kihívásokra. A klímaváltozás szempontjából rendkívül rossz úton halad a világ, amelyről csak egy kivételesen erős politikai akarat téríthetné el - derült ki a harmadik KPMG Global Power & Utilities konferencián, Berlinben. Az alábbiakban helyszíni beszámolónk első részét olvashatják.

Michael Andrew, a KPMG International elnöke a konferencia nyitóbeszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az energiapiac komoly változáson megy keresztül, és világszerte főkérdésként jelentkezik a megfelelő befektetői környezet kialakítása. A Hongkongban élő szakember hangsúlyozta, hogy Ázsiában és a Csendes-óceáni térségben hatalmas fejlesztési lehetőségek vannak. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokban a nem konvencionális földgázkészletek felszabadítása által rendkívül kedvezővé váltak az ipari energiaköltségek, aminek hatására már több multinacionális vállalat vette fontolóra, hogy termelési egységeit az Egyesült Államokba helyezze. Michael Andrew a klímaváltozással összefüggésben kifejtette, hogy a kihívások kezelése nem várathat magára. Hozzátette, a környezethatékony technológiák kifejlesztése és alkalmazása kiváló lehetőséget jelent egy új iparág megjelenéséhez, illetve megerősítéséhez, vagyis nemcsak problémát, hanem egyben lehetőséget is jelenthet a világ országai számára. 

Kétsebességes európai energiapolitika

Alistair Buchanan, a brit szabályozóhatóság, az Ofgem korábbi vezetője, és a KPMG UK energetikai tanácsadásnak jelenlegi vezetője előadásában a legfontosabb európai kérdéseket vette sorba. Az energiapiaci szakember egy közlekedési példával festette le a jelenlegi európai helyzetet, amelyben A-ból B-pontba két különböző vonattal és útvonalon is el lehet jutni: egy gyorsvonattal és egy lassú személyvonattal. Buchanan meglátása szerint az Európai Unió a lassú vonattal azonosítható, míg a tagországoknak gyorsvonatként kell elérniük saját nemzeti céljaikat.

A szakember felhívta a figyelmet rá, hogy az energiapiaci szereplők nehéz időszakot élnek át Európában, rendkívül sok kihívásnak kell megfelelni. Példaként említette a kifeszített nemzeti költségvetéseket, a gazdasági válság elhúzódását, a klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket, illetve az olyan globális energiapiacot megrázó eseményeket, mint amilyen a fukusimai atomerőmű katasztrófája.

A tagországoknak mindezek közben folyamatos figyelmet kell fordítaniuk az ellátásbiztonságra, illetve hogy ösztönözni tudják az új és hatékony technológiák megjelenését - tette hozzá. Az Egyesült Királyságban - szigetországként - például telente rendkívül komoly kihívást jelent a földgázellátás folyamatos biztosítása, aminek kezelésére a kormányzat felhatalmazta az Ofgemet, hogy a télhez közeledve aukciókat hirdethessen minden elérhető gázforrásra. A villamosenergia-szektorban ezzel párhuzamosan szintén megjelentek ösztönzők, hosszút távú CfD-típusú megállapodások, amelyek által létrejöhetnek új erőművi kapacitások a szigetországban. Belgium szintén reagált a saját árampiaci helyzete javítására azzal, hogy eltolta atomerőművei leállításának időpontját.

Az uniós szintű tevékenységek esetében Buchanan a hazánkat is érintő Észak-Déli Gázfolyosót emelte, ami 43 különböző projektből tevődik össze, és amelyek közül egyetlen egy halad érdemben, a szlovák-magyar gázrendszereket összekötő vezeték építése.

A szakember szerint sok helyen komoly gondok mutatkoznak a hálózati tevékenységek értékelésével. Egyes területeken a piac alacsony megtérüléseket kínál jelenleg, míg más helyeken (pl. Magyarországon) a politika avatkozik be erőteljesen a hálózati tarifákba. A brit szakember szerint a hálózatok esetében jelenleg egyedül az Egyesült Királyságban alkalmazott modell képes kedvező feltételek kínálni a befektetések számára. A brit RIIO-modell ugyanis elfogadható megtérülést, kellő rugalmasságot és átlátható feltételeket biztosít a befektetők számára például azzal, hogy 8 éves árszabályozási ciklust állapít meg.

A szolgáltatók jövőképe

A spanyol Iberdrola, a német E.ON és RWE, a francia zöldenergetikai tevékenységeket folytató THEOLIA, a szaúdi ACWA és a cseh CEZ energiavállalatok képviselői az európai áramszektort vették górcső alá egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy az európai áramszektor hatalmas kihívásokkal néz szembe jelenleg. Minden szereplő eltérő stratégiát követ a túlélés érdekében, van olyan társaság, amely az elmúlt években minden nem core tevékenységébe tartozó eszközétől megvált, és van olyan, amelyik főként az Európán kívüli piacokban látja a boldogulását. A német cégek az Energiewendének megfelelően komoly zöldportfólió-építésben vannak, míg az E.ON kifejezetten épít az elosztott, - sokkal inkább a fogyasztókhoz közeli - szolgáltatásokra. A decentralizált termeléssel kapcsolatban (pl. háztetőkre szerelt napelemek) azonban a társaság alelnökének vannak aggályai, mert nem biztos benne, hogy azok a mérethatékonysági szempontokat és az eszközök élettartamát is tekintve gazdaságilag életképesek lesznek, de az okos mérésben és az ahhoz kötött szolgáltatásokban jó lehetőséget lát.

A panelbeszélgetés során többen említették, hogy a politika az elmúlt időszakban talán túlságosan nagy szerepet vállalt a szektor életében, és a sorozatos beavatkozások hatására rendkívül bizonytalanná vált a működési környezet.

Ez a bizonytalan környezet, és az elmúlt években nem egyszer látott visszamenőleges jogalkotási megoldások egyértelműen hátráltatják a beruházásokat. A nem kiszámítható környezet például sok nyugdíjalapot távol tart az európai energetikai projekt finanszírozásától. A CEZ képviselője rámutatott, hogy a válság egyértelműen az energiaszektort érintette a legkellemetlenebbül, az ágazatban megsemmisült érték meghaladja a bankszektor veszteségeit is, így nem meglepő, hogy a beruházási kedv nagymértékben visszaesett.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy támogatások helyett már inkább átlátható és megbízható energiapolitikára lenne szükség, amely megfelelő keretet biztosít a cégek működéséhez. 

A szén marad az úr

A szén jövőjével kapcsolatos panelbeszélgetésben Varró László, az IEA földgáz-, szén- és árampiaci divízójának vezetője kifejtette, hogy több téves közhiedelem is kering a szénről, például hogy a "szén a tegnap energiahordozója". A szakember rámutatott, hogy még az elmúlt évben is az új kapacitások tekintetében a szénnek volt a legnagyobb a részaránya, míg a világon működő szénerőművek harmada egészen fiatal, 2005 után állt üzembe.

Varró László szerint a szén a következő évtizedekben elsősorban keleten, Ázsiában erősödhet tovább. Elmondása szerint ahhoz, hogy ma ne a szén legyen a legversenyképesebb energiahordozó valahol a világon, vagy nagyon erős klímapolitikai elköteleződésre, vagy egy kedvezőbb árú energiahordozóra van szükség. Előbbire Európa, utóbbira az Egyesült Államok palagáz-forradalma mutat példát, míg Ázsiában minden az olcsó szén felhasználásának irányába mutat. Szintén a szénhasználat jövőképét erősíti, hogy hatalmas készletek állnak belőle rendelkezésre. Az IEA igazgatója beszélt arról is, hogy a jelenlegi magas olajárak mellett a szén alternatív felhasználási módjai, így gázzá vagy folyékony üzemanyaggá történő átalakítása is egyre inkább gazdaságos tevékenységgé válhat.

Az IEA igazgatója azonban hangsúlyozta, hogy ez a jövőkép a klímaváltozás szempontjából nagyon komoly következményekkel járhat, és a világ egyértelműen nem megfelelő úton halad a tudósok által meghatározott klímacélok tartása tekintetében.

Európával kapcsolatban az E.ON képviselője rámutatott, hogy a szén egyes országokban a jövőben is meghatározó szereppel fog bírni, míg más országokban, például Németországban vissza fog szorulni. Ezzel szemben azonban jelenlegi európai környezetben a szénerőművek teljes terheléssel működnek, míg a környezethatékonyabb gázos egységek a relatíve magas földgáz árak miatt állnak. A szén európai jövője szempontjából meghatározó elem lesz az EU-kvótakereskedelmi rendszerének fejlődése is, illetve az olyan technológiák, mint a CCS (a CO2 megkötése és tárolása) alkalmazása, amennyiben valaki hajlandó lesz megfizetni.