Piaci körkép

Kötelező szabadpiacra lépés

2008. január 1-től megszűnt a közüzemi rendszer, melyet a szabadpiaci villamos energia értékesítés, illetve az egyetemes villamos energia szolgáltatás váltott fel, melyek párhuzamos működése jelenti a kettős piaci modellt. Azon társaságok, akik saját hatáskörben nem választottak kereskedőt, nem kértek be ajánlatokat szabadpiaci kereskedőktől, azon társaságokat a volt közüzemi szolgáltató versenypiaci jogutódja látta el továbbra is energiával, jogfolytonos, ún. „áteső” szerződések keretében, jellemzően egyoldalúan meghatározott árakon.
2009. január 1-től a 3x63 Amper (korábban 3x50 Amper) névleges csatlakozási teljesítménynél magasabbal rendelkező üzleti fogyasztóknak kötelezően a versenypiacról kell beszerezni a villamos energiát, míg az egyetemes szolgáltatás keretein belül a lakossági fogyasztók, valamint a 3x63 Amper értéket meg nem haladó (korábban 3x50 Amper) névleges csatlakozási teljesítménnyel rendelkező üzleti fogyasztók vételezhetnek.

Emelkedő energiaárak

Az elmúlt időszakban az energiaárak magasabb árszintet képviseltek az előző évek megfelelő időszakához képest, melynek elsődleges okai a forint gyengesége, illetőleg a gazdaságpolitikai döntések elhúzódása. A magasabb energiaárak a vállalatok számára nagy terhet jelentenek, különösen azon technológiai társaságok számára, ahol az energia kiemelt szerepet játszik a termelésben.
Jelen körülmények között a társaságok különösen érzékenyek az energia költségekre, így elengedhetetlen az energia beszerzés megfelelő menedzselése annak érdekében, hogy az aktuális körülmények között a legjobb pozíciót, legalacsonyabb árakat harcolják ki, érjék el. A liberalizált piac adta lehetőség alapján a vállalatoknak célszerű szélesebb körben tájékozódni, ajánlatokat kérni, szakértő bevonásával strukturált versenypiaci tenderszervezést végezni, a legtöbb esetben elektronikus aukció támogatásával.

Hazai tapasztalatok

A nagyvállalatok az energia beszerzésüket tudatosan készítik elő, lehetőséghez mérten időzítenek, tendert bonyolítanak le, ugyanakkor nem minden esetben érik el a piacon elérhető legjobb feltételeket, hiszen nem rendelkeznek elegendő benchmark, piaci információkkal és nem alkalmazzák a piacon elérhető azon eszközöket, módszereket amelyek segítségével kedvezőbb árat érnének el. A közép- és kisfogyasztó esetében még nehezebb a helyzet, mivel számos esetben nem kaptak ajánlatokat, amennyiben kaptak azok összehasonlíthatatlanok voltak, nagyon rövid árérvényesség mellett. Szinte lehetetlen volt az ajánlatokat összehasonlítani, mivel mire az egyik beérkezett, a másik ajánlat már érvényességét vesztette.

Az energiaáraknak több összetevője van. A Rendszer Használati Díjakat és adókat, illetékeket hatóságilag határozzák meg, így sem a kereskedőnek, sem a Fogyasztóknak nincs ráhatása. Versenyeztetés szempontjából célszerű előre meghatározott azonos feltételek mentén kérni ajánlatokat.